2017. február 23., csütörtök

Struma


Ha feladod, mert visszaesést tapasztalsz, az olyan, mintha kiszúrnád mind a három kereked, csak azért, mert az egyik defektet kapott.

Bizony, az elmúlt két hét kemény küzdelem volt otthon. Mindent megtettem, de a fulladás sajnos nem múlt. Éreztem, hogy sok a váladékom, de bármit csináltam, nem tudtam kihozni, olyan sok szűkületem lett. Persze az élet ment tovább; dolgoztam (otthonról), meglátogattak anyuék, Fefe letudta a vénást és valentin napoztunk is :)
Szombat reggel viszont rossz érzésem támadt: fájt a torkom, de nem úgy, ahogy szokott, rossz lett a közérzetem, és úgy éreztem, mintha lázam lenne, de nem volt. Szóval az a tipikus nyüsszögés, amikor semmise jó, de nem tudod megmondani, hogy mi a bajod :))
Gondoltam, ezzel csak nem zaklathatom a dokikat, de azért engem is megnyugtatna, ha látnám, hogy az eredményeim jók.
Kedden be is jelentkeztem, felsoroltam azokat a bajaimat, amit tudtam, így behívtak másnapra kontrollra. Délután fele már rosszabbul lettem és ez reggelig se változott, de sebaj! Úgyis mentünk a kórházba :)
Megcsináltuk a szokásos vizsgálatokat is, köztük a légzésfunkciót is, ami elég ijesztő lett: alig bírtam megfújni a 41%-ot, holott 3 hete még 71% volt...
Felmentünk a 2. emeletre, ahol az orvosaim szobája van, de amíg vártunk csak egyre rosszabbul lettem. Az a baj, hogy meg se tudom fogalmazni mi volt a bajom...émelygés, láz, szédülés, fulladás, légszomj...
Azonnal a bentmaradás mellett döntöttek és amint rámnéztek, észrevették, hogy bedagadt a torkom. Előző nap még semmi nem volt, de most egy jó nagy duzzanat keletkezett a sztómám hege felett, szinte rá is lógott. Én ekkor már nem sok mindent érzékeltem a körülöttem lévő világból, arra összpontosítottam, hogy ne ájuljak el. Végül befektettek egy ágyba és jó sok infúzió után lejjebb ment a lázam és magamhoz tudtam térni. 
A sok vérvétel alapján ma beigazolódott: pajzsmirigy megnagyobbodásom van. 
Szinte minden tünetem alátámasztotta: fáradtság, súly-változás, hangulat-ingadozások ( :D nem minden nőnek van ilyen jó alibije!), hajhullás, csont, izom és izületi fájdalmak, szapora szívverés, álmatlanság, stb... 
Ma megcsináltak egy tüdőtükrözést is... sikerült kiszedni a dugókat, a sok váladékot és most jobban is kapok levegőt. Végre :)
Hétfőn pedig megyek nyaki ultrahangra, hogy megnézzék azt a csúnya megnagyobbodást.

Nem felejtettelek el titeket, csak mint látjátok, fáradtságban szenvedek! :)