Folytatódik a felépülés!

   Elég kemény nap volt ma neki, félve várta mikor esik végre túl a centrál véna szúrásán.
Végül az orvosok a mellkasba szúrták neki, véna híján altatás és bódítás nélkül.

   Nagyon tudatosan fókuszál arra, hogy várjuk idekint és hősiesen tűri ezeket a napokat.
Segített ma neki pszichológus, hogy feldolgozza az elmúlt napok dolgait, majd megtisztelte látogatásával és egy kis meglepetéssel egy doktornő (a Tüdőklinikáról) és a mentős aki kivitt Bécsbe nem is egyszer és akit ma már Anna és a család barátunkként fogad.)
Végül Kiss Tamás olimpikon barátunk is jelezte a blog facebook oldalán található poszttal a Kékes tetejéről, hogy gondol rá.
   Sokaknak ezek apróságnak tűnnek, de ha az ember átmegy egy ilyen műtéten...
főleg ha másfél év alatt a harmadik hosszú felépülést igénylő életmentő műtétről beszélünk, akkor talán mindenki megérti, hogy napi 22 óra ingerszegény környezet után ezek a dolgok sok erőt adnak.

Köszönjük mindenkinek aki ezen nehéz időkben mellette, mellettünk, a család mellett van!

   Sikerült végre ma már egy pár falat levest is letuszkolni.
Reméljük egy jó nagyot fog aludni és holnap ismét egy fokkal erősebb lesz!
:)

Vasárnap

      Hosszú volt az éjszaka, de napközben volt egy kis pihenés.
Enni és inni még nem sikerül igazán, a gyomorfájdalom-gyomorgörcs megvan, de amikor ott voltunk már az is elviselhetővé vált neki.

     Szerencsére a tüdővel minden rendben, lázas állapot sem volt egy ideje.
     Erősen koncentrál életcéljaira, ezeket lobogtatjuk előtte és igyekszünk könnyíteni a lelki terheken amennyit csak lehet.

A séta-mozgás most egy kicsit kevesebb, de majd idővel és több erővel újra menni fog!

Kicsit összekapta magát és küldött egy képet, anyával:

Budapesten intenzíven

Megérkezett a mentő, Annát már Budapesten kezelik tovább.
Sajnos az itteni intenzíven még a kinti négy órához képest is csak feleannyi idő engedélyezett,
hogy Anna felépülését lelkileg is tudjuk támogatni.
Sok az új dolog, még nem ismeri az ápolókat és az ápolók sem ismerik Annát.
Elég komolyan be kell tartani a látogatási időt.
Mivel hazaértünk úgy láttuk, hogy itt az ideje, hogy inkább tőlünk tudja meg, hogy egy nagyon kedves betegtársunkat Petró Bálintot, (akivel pár hónapja közös fotót és cikket is közölt róla a blogon) sajnálatos módon elvesztettünk.
Szomorú és mély a gyász ami a szívünkben van, de a felépülést próbáljuk továbbra is éltetni benne.
Sajnos nagyon kevéske időnk volt ezt a gyászt kibeszélni vele, de igyekszik erős maradni, csak most hirtelen ez nehezebb.

Nyugodj békében kedves Bálint!



Holnap egy új napra ébredünk... ismét megvívja az aznapi harcot... cél továbbra is egyelőre a Kékes,
de főleg a minél teljesebb hosszabb egészséges életet élni! :)
MEGFOGJUK CSINÁLNI! :)

Köszönjük a sok szeretetet és támogatást, amit Annának küldtök!

Hazaköltözés

Tegnap napközben fél információkból már felmerült, hogy Anna kezelését a leendő magyarországi tüdőtranszplantációs helyszínen folytatják, de pontosat délutánig nem tudtunk.
Eljött a látogatási idő és előtte néhány perccel volt szerencsénk találkozni a magyar doktornővel, aki tájékoztatott a folytatásról.
Úgy döntöttek, hogy Anna állapota lehetővé teszi, hogy másnap (tehát ma) jön a mentő és irány Budapest, ahol az újonnan a tüdőtranszplantációra kialakított részlegen folytatódik majd a kezelése,
egyelőre megfigyelés céljából tovább az intenzíven.
Ezen felül tájékoztatott, hogy minden lelet, röntgen stb. továbbra is jó. Megkönnyebbülés volt ez a számunkra.

Nagy volt az öröm Annában és bennünk is, reményeink szerint ha így folytatjuk az is lehet, hogy a karácsonyt már nem a kórházban kell tölteni.

Továbbra erősödik, tegnap végig jókedvű és mosolygós volt, tervezi a jövőt.
Mi este már össze is pakoltunk és elhagytuk Ausztriát, Annához pedig nemsokára megérkezik a mentő és akkor útra is kerül! :)

"Ma már jóval erősebb vagyok"

"Ma már jóval erősebb vagyok" - mondta Anna célozva az előző napokra visszagondolva.
Körülbelül délután fél 5 lehetett mikor beengedtek hozzá, rövidesen megkezdődött az öltöztetés és aztán nem sokkal kisétáltunk együtt a folyosóra.
Nagy volt a mosoly meg az öröm mind az Ő részéről mind a mienkről. Ma szerencsére sokkal jobban is aludt, kipihentebb volt és sokkal többet került elő az a bizonyos mosoly is amit Annában mindannyian nagyon megkedveltünk.
Gyorsan elröppent az a pár óra amit vele tölthettünk, de magabiztosan nyugtáztuk: mára is sokat fejlődött! :)



A műtét után a sebet kapcsokkal fogták össze és ezeknek a kapcsoknak körülbelül 1/3-ad részét ma már el is távolították.


A Kékesig még ugyan elég hosszú az út, de nagyon büszkék vagyunk Annára, hogy azok után, amit átélt/átél ilyen gyorsan és kitartóan fejlődik! :)

Szeretünk Anna! :) <3

11. nap

Mai nap az AKH-ban is vasárnap lévén csendesebb.
Ennek ellenére Anna azt mesélte ma már háromszor annyit sétáltatták és körülbelül 3 órát ült is egyhuzamban.
Napról-napra egy picit erősebb.
Ma már sokat volt ébren így hosszabbnak is tűnik neki a várakozás, hogy végre mikor lesz 16.00 amikor be tudunk hozzá menni.


Még egy kis türelem erősödni kell az első sorokig, de addig is mivel ilyen sok új követője lett a blognak
megosztom az ECHO televízió Annáról és történetéről szóló riportját,
melyet riasztás előtt pár nappal adtak le és mostmár a elérhető a Youtube-on is.

Továbbra is köszönjük a támogatásokat! :)
Anna ha nem alszik akkor valószínűleg most is küzd! :)

Holnap folytatás!

Első lépések!

Ma is egy nap eltelt!

És ma már szó szerint megtette az első lépéseket a Kékes felé...
Kétszer is volt ma már séta, még ez elég fárasztó, de nagyon kitartó.
Mai nap folyamán is megtisztelt látogatásával Lang professzor úr, aki
megerősített abban, hogy Anna nagyon szépen fejlődik és továbbra is minden tökéletes.

Már jegyzetel és hamarosan felkerülnek az első sorai a blogra, a második tüdőtranszplantáció után!
:)