Még a hét elejéhez képest is összességében látványosat javult.
Ma már önállóan sikerült kisétálni a mosdóhoz, ráadásul oxigén nélkül.
Sétánál óvva kértük, hogy lassabban lépdeljen mert számunkra nagy volt a sebesség változás még a tegnapi naphoz képest is.
Ma már egyértelműen jobban ment a séta, mint a műtét előtti hetekben.
Végig helyén volt szerényen a mosoly. :) Sikerült egy kicsit enni. Jobb volt a közérzete a gyomrát illetően is.
Az utolsó, a combban lévő centrális kanültől most pár perce szabadult meg. :)
(Szinte látom magam előtt a megkönnyebbült mosolyát.) <3
((( Tanulságként szeretném megjegyezni azok a barátok/sorstársak számára, akik egyszer az életben újra transzplantációra szorulnak, hogy a mai nap a rengeteg extra nem várt nehézség ellenére
Anna utalt rá, ha egyszer az életben (soha ne legyen rá szükség!!) úgy hozná az ég és engedik akkor ismét meg fogja csinálni.
(Aki így járt olyanról Magyarországon nem tudunk, csak hallottunk róla, hogy Bécsben ilyen már történt.) Soha ne legyen erre szükség, nem is szeretnénk többet beszélni-foglalkozni ilyennel, de ebből is látszik, hogy megéri nem feladni. )))
Nagyon igyekszik a felépülésben, látszik, hogy nem engedi, hogy a történtek megtörjék, ezt igyekszünk erősíteni benne!
Anna, nagyon büszkék vagyunk rád és nagyon hálás vagyok, hogy ilyen kitartó maradtál, ez kellett és még egy kicsit kell is a sikerhez! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése