3 éve

Nem az a lényeg, hogy milyen világban élsz.

Hanem hogy milyen világ él benned.

3 éve volt az első tüdőtranszplantációm, amiért hihetetlen hálás vagyok! Ez a 3 év kicsit sem olyan volt, mint elképzeltem, nagyon sok csatát kellett vívni és az a tüdő csak másfél évet volt velem, mégis nagyon sokat köszönhetek neki.
Higgyétek el, megéri minden légvételért harcolni, bármilyen nehéz is, mert egyetlen napot sem hagynék ki ebből az időből sem! :)

Bár még mindig kórházban vagyok, egyre jobban érzem magam, eszegetek és jövő héten kiderül, milyen gyorsan javulok! Puszi <3

Bird

Nem tökéletes életet akarok. Hanem boldogot... és ezért megtennék bármit :)

Hát most van is munka rendesen... :)

A képen épp Bird-özök. Nem madarat fogok, ez inkább egy váltakozó pozitív nyomású légzéstámogatási eszköz, ami segít mélyebbre juttatni a levegőt (szó szerint benyomja). :D

Sokat bördöztem (hadd mondjam így :) ) korábban is, de akkor sokkal nehezebb volt, most szerencsére még egész nagy a légzőfelületem: 1,5 liter. Vagyis, ha azt nézzük, akkor egy ásványvizes palack, úgyhogy jó lenne még fejlődni, szeretném elérni a 60%-ot legalább, mert akkor tudtam menni jobbra-balra, ahogy szeretek. :)

Hétfőn volt egy mélypontom, apa elvitt nyaki ultrahangra a pajzsmirigyem miatt, majd CT-re kellett mennünk, de akkor már nem nagyon bírtam a sétát, sem erőnlétben, sem légzésben, mivel szombat óta oxigén kellett.

Apa szerzett egy harci szekeret (tolószéket) és átküzdött engem a másik kórházba. Szépen kivártuk a sorunkat, mindent megcsináltunk, de nagyon elfáradtam a végére.

Anyunak se kellett sok: jött és segített napközben mindenben: összekészíteni az inhalálást, a kaját, az ágyat.

Na és itt a szomorú rész vége!

Mert ma már végre jobban érzem magam, a pulzusom és a vérnyomásom is a helyére áll (egyszer 150, utána 80...), nincs lázam, se hőemelkedésem, már nem szédülök annyira, kapok levegőt, nem kell oxigén, tudtam enni, nem fáj semmi, na és satöbbi satöbbi :D

Elkezdtem kapni egy gombaölőt szájon is, mert az inhalálással nem sikerült kiírtani, de az annyira elvitte a gyógyszerszintemet (a kilökődésgátló miatt a tüdő korának megfelelő gyógyszerszintet kell tartani), hogy ma este nem is kellett bevennem a kilökődésgátlót! Nahát, 3 éve minden reggel és este 8-kor csörög a telefonom, hogy bogyók! Előtte-utána nem kajaszünetet kell tartani, most meg akkor ettem amikor akartam... Teljesen meglepő eltérni a rutintól :)

Holnap bronhoscopia, megint megkukucskálnak belülről és ha szép, akkor tudnak mintát is venni, hogy van-e kilökődés!
Izgulok! :)

Struma

Ha feladod, mert visszaesést tapasztalsz, az olyan, mintha kiszúrnád mind a három kereked, csak azért, mert az egyik defektet kapott.

Bizony, az elmúlt két hét kemény küzdelem volt otthon. Mindent megtettem, de a fulladás sajnos nem múlt. Éreztem, hogy sok a váladékom, de bármit csináltam, nem tudtam kihozni, olyan sok szűkületem lett. Persze az élet ment tovább; dolgoztam (otthonról), meglátogattak anyuék, Fefe letudta a vénást és valentin napoztunk is :)

Szombat reggel viszont rossz érzésem támadt: fájt a torkom, de nem úgy, ahogy szokott, rossz lett a közérzetem, és úgy éreztem, mintha lázam lenne, de nem volt. Szóval az a tipikus nyüsszögés, amikor semmise jó, de nem tudod megmondani, hogy mi a bajod :))

Gondoltam, ezzel csak nem zaklathatom a dokikat, de azért engem is megnyugtatna, ha látnám, hogy az eredményeim jók.

Kedden be is jelentkeztem, felsoroltam azokat a bajaimat, amit tudtam, így behívtak másnapra kontrollra. Délután fele már rosszabbul lettem és ez reggelig se változott, de sebaj! Úgyis mentünk a kórházba :)
Megcsináltuk a szokásos vizsgálatokat is, köztük a légzésfunkciót is, ami elég ijesztő lett: alig bírtam megfújni a 41%-ot, holott 3 hete még 71% volt...

Felmentünk a 2. emeletre, ahol az orvosaim szobája van, de amíg vártunk csak egyre rosszabbul lettem. Az a baj, hogy meg se tudom fogalmazni mi volt a bajom...émelygés, láz, szédülés, fulladás, légszomj...

Azonnal a bentmaradás mellett döntöttek és amint rámnéztek, észrevették, hogy bedagadt a torkom. Előző nap még semmi nem volt, de most egy jó nagy duzzanat keletkezett a sztómám hege felett, szinte rá is lógott. Én ekkor már nem sok mindent érzékeltem a körülöttem lévő világból, arra összpontosítottam, hogy ne ájuljak el. Végül befektettek egy ágyba és jó sok infúzió után lejjebb ment a lázam és magamhoz tudtam térni. 

A sok vérvétel alapján ma beigazolódott: pajzsmirigy megnagyobbodásom van. 

Szinte minden tünetem alátámasztotta: fáradtság, súly-változás, hangulat-ingadozások ( :D nem minden nőnek van ilyen jó alibije!), hajhullás, csont, izom és izületi fájdalmak, szapora szívverés, álmatlanság, stb... 

Ma megcsináltak egy tüdőtükrözést is... sikerült kiszedni a dugókat, a sok váladékot és most jobban is kapok levegőt. Végre :)

Hétfőn pedig megyek nyaki ultrahangra, hogy megnézzék azt a csúnya megnagyobbodást.

Nem felejtettelek el titeket, csak mint látjátok, fáradtságban szenvedek! :)

Jobban vagyok :)

Influenza

Amíg nem adod fel, addig legyőzhetetlen vagy.

Sokan már tudjátok, de talán még többen nem... Újra kórházba kerültem a hét elején. Nem voltam különösebben rosszul, csak a csúnya baci miatt kellett befeküdni, hogy megpróbáljuk valamilyen antibiotikumokkal kiölni a tüdőmből. Az első pár óra jól indult, de aztán elkezdtem rosszabbul lenni: fulladtam és nagyon sokat romlott a légzésfunkcióm. Szinte egyik napról a másikra 71%-ról leesett 55-re. Hát mit ne mondjak... elég rossz újra levegőért küzdeni, hirtelen nagyon sok minden futott át az agyamon... de nem szabad a legrosszabb eshetőségre gondolni. 1: mert nagyon ritkán jön be, amit ilyenkor elképzelünk, 2: mert ha rossz kedvünk lesz, még nehezebben jutunk túl a holtponton és 3: mert ha mégis bejönne, akkor kétszer kell átélnünk. Esetemben ugye ez legalább a 3., ha nem a 4. lenne... És kinek hiányzik ez? :)
Szóval, gondoltam gyorsan összekapom magam EGYEDÜL, mert látogatási tilalom van a kórházban az influenza szezon miatt. Persze, ilyenkor sem vagyok egyedül, hiszen telefonon és interneten tudom tartani a kapcsolatot szinte mindenkivel. :) Péntek reggelre jobban lettem, beszívtam jó sok hörgőtágítót, hogy végre kapjak levegőt és a váladék is jobban kijött, így sikerült 60 felett fújnom. Nem az igazi, de első lendületnek megteszi, így a kiírt bronhoscopiámat elhalasztottuk hétfőre, amit nem is bánok :)
Pár órát megint szuperül voltam, pakolásztam a kis szobámban, aztán kezdett rossz lenni a közérzetem... hát nem belázasodtam? Hiába a látogatási tilalom, a sok fertőtlenítés, valahogy mégiscsak sikerült benyalni az influenzát, úgyhogy 38,5 fokos lázzal küzdöttem szinte egész éjszaka...
Végül ma egész nap nagyobb hőemelkedéssel, kisebb lázzal elfetrengtem és csak a szükséges kezeléseket csináltam meg.. de gondoltam most már tényleg ideje összeszednem magam és írnom nektek, hiszen nagyon sokszor segítettek már kimászni rossz szitukból, úgyhogy nagyon bízom benne, hogy most is számíthatok rátok :)
 Gondoljatok rám és értékeljétek a pillanatokat.... Mert soha nem jönnek vissza <3

Megfázás vagy influenza?

Csináltam egy ilyen kis jópofa összegzést, mert ebben a nagy hidegben szinte minden 2. ember beteg... és sokan nem is tudják kitalálni, hogy mi bajuk. Az biztos, hogy bármelyik tünet is jelentkezik, célszerű otthon maradni, hiszen könnyen továbbadhatjuk és szövődmények is kialakulhatnak. Szóval: meleg ágy, forró tea, sok-sok pihenés. Ja, és orvos utasítása nélkül ne kezdjetek el antibiotikumot szedni...! :)

Gyors gyógyulást, sikeres elkerülést! <3

Minden csak hozzáállás kérdése...!?

A rossz hozzáállás szó szerint útjában áll a szeretetnek, a céloknak és az életed boldog megélésének.

Mindig vannak nehéz napok... hetek. Amikor talán nem fizikailag nehéz, hanem a bizonytalanság és a félelem miatt. Karácsony előtt már el kellett kezdenem inhalálni, mivel köhögtem és váladékom lett, ami lássuk be, egy transzplantált "egészséges" tüdőnél nem helyén való. Így újra, minden reggelemet szigorú inhalálással és kezelésekkel kezdem, hogy megszabaduljak a váladéktól és mély levegőket vehessek. Hiába szedtem be két kúra antibiotikumot, a helyzet nem javult (nem is romlott- szerintem azért, mert ügyesen tartom a frontot ;)), és az újabb köpettenyésztésből kijött, hogy multirezisztens pseudomonas telepedett meg a tüdőmben, ami azt jelenti, hogy egy olyan baktérium, ami semmilyen antibiotikumra nem érzékeny... Egy kis gombával megfűszerezve... Nem, nem fincsi csiperke... Ez olyan undi, alattomos fajta, de egyelőre úgy néz ki ez a legkisebb problémám most. Épp a mikrobiológiai eredményt várjuk, hogy mégis mivel essünk neki ennek a bacinak, ami minden kilátás szerint egy újabb antibiotikumos vénás kúra lesz.

Szerencsére a munkahelyemen nagyon megértően állnak hozzám/hozzánk (hiszen Fefe is ott dolgozik), így eddig gond nélkül megtudtuk oldani a vizsgálatokra a bejárást és influenza-szezon lévén itthonról is dolgozhatok laptop segítségével. :)

Így most kicsit el kell halasztanom a már várva-várt menyasszonyi ruhapróbákat, hiszen az egészség az első és legfontosabb, na meg hogy a lelkibéke rendben legyen!

Ti is nagyon vigyázzatok magatokra, mert az influenza bárkit elkaphat egy körre... tudjátok: sok kézmosás, papírzsebkendő és most ti se puszilkodjatok mindenkivel! :)