Kesztyűben, 30 fokban

...minden azzal kezdődik, hogy elkezdesz vágyni egy olyan dologra, amire azelőtt még soha csak nem is gondoltál... aztán ahogy egyre közelebb van az alkalom, annál jobban elfog az izgalom...

Igen-igen!! :) Már csak 6 nap és másszuk a Kékest! :)
Még előtte gyorsan elugrottunk egy kontrollra is. Hihetetlen: a légzésfunkcióm tovább javult, elértem a 68%-os tüdőkapacitást is! :) A tüdőröntgenem is gyönyörű, az EKG-m kellőképpen görbe, szinte teljesen felkészültem a túrára. Már minden este ezzel álmodok, ezzel kelek, annyira közel van a cél, hogy el sem hiszem... :) Nagyon sokan leszünk és a vőlegényem, Fefe is megmássza velem, a 30%-os tüdejével :) Izgulunk!!

Kedves Barátaim, Ismerőseim, Olvasóim! :)

Ez úton szeretettel meghívlak Téged és a Te ismerőseidet is egy túrára, ahol szeptember 3.-án közösen meghódítjuk a Kékest!
Ahogy nélkületek nem gyógyulhattam volna fel a 2. tüdőtranszplantáció után, úgy ez a csúcs megmászása sem sikerülhet, ha nem vagytok ott! :)
Gyülekező 09.03. szombat 10 órától a mátraházai Veronika réten, itt lehet parkolni is.
Indulás előreláthatóan fél 11-kor.
A túra hossza kb. 1,5-2 óra, ami gyerekekkel is teljesíthető.
Megígértem, hogy aki nem tud felmászni elfoglaltságai miatt vagy mert az egészsége nem engedi, azt felviszem a hátamon! Végül elég sokan pályáznak erre a pozícióra, úgyhogy a pólóm hátára mindenképp felírom őket, így ez is teljesülni fog! Jelentkezni még mindig lehet személyesen ill. levélben, kommentben. ;)
Aki pedig nem szeretne mászni, de a tetőn velünk ünnepelne, annak a térképen fel van tüntetve az autóútvonal is.
A csúcson egy kis piknik (saját hátizsákból), beszélgetés, gyönyörködés a tájban. :)
A túra főtámogatója az Uniqa Biztosító és az Egererdő Zrt. Ezúton is köszönjük szépen! :)
Várunk szeretettel, legyünk minél többen! :)

Szolgálatra jelentkezem! :)

A lehetőség olyan, mint a naplemente. Ha túl sokáig vársz, elszalasztod.

Nem tűntem ám el, csak engem is beszippantott az Élet. :D

Végre 4 év után lehetőségünk nyílt egy kis pihenésre. Elutaztunk a Balatonhoz, ahol először a Felnőtt Cisztás Fibrózis Betegek Egyesülete által szervezett nyaraláson vettünk részt, majd kettesben töltöttünk el pár napot Balatonlellén. Közben körbekirándultuk a környéket; felmentünk a balatonboglári kilátóba és átkompoztunk Tihanyba is. :)

Aztán egy csodálatos esküvőn vettünk részt, ahol nagyot buliztunk, majd elkezdődött a munka...
Bizony! A várva-várt munka. :) Még tavaly, amikor az első transzplantált tüdőmmel jól voltam, elhatároztam, hogy visszamegyek dolgozni. Májusban kezdtem is volna, de közbeszólt az élet és addigra intenzív osztályra kerültem. Telt-múlt az idő, a leendő munkahelyemen pedig kitartóan vártak rám... egészen ez év augusztus 8.-ig, amikoris hosszú idő után újra munkába állhattam HR asszisztensként. Ez ám a lehetőség! :) Napi 4 órában kezdtem el dolgozni. Azért még ez is nagyon fárasztó nekem, de hihetetlenül élvezem. :)

Apropó: Hadd hívjam fel a figyelmet, hogy a FB oldalamon csináltam a Kékes Túrához egy eseményt, ahol várom a visszajelzéseket, hogy ki hány fővel lesz ott velünk szeptember 3.-án. De persze itt is, üzenetben is, bárhol jelentkezhettek. :)

Csapó 2

Egy adott pillanatban két lehetőségünk van: előrelépni az ismeretlenbe, vagy hátralépni, a biztonságba.

Elkezdődött a forgatás! Hosszú nap volt, nagyon sok érdekes és elgondolkodtató kérdésekkel, amiket néha még magunknak sem teszünk fel, de nagyon találóak, köszönjük! :) Előre még nem lövöm le őket, reméljük nemsokára Ti is láthatjátok.

Hú, és van még valami, amit el kell mesélnem: akkorát túráztunk pénteken! Pont úgy alakult, hogy Fefének csak szombaton kellett dolgoznia, ezért gondoltunk egyet és elmentünk a Szépjuhásznéhoz, onnan elvonatoztunk a Széchenyi hegyig, onnan pedig lábbusszal a Széchenyi kilátótól az Anna réti kápolnán, az Erzsébet kilátón (527 m!) és a János hegyi átjáróbarlangon keresztül vissza a Szépjuhásznéhoz. Csodálatos, nagyon fárasztó túra volt, a cipőm rendesen fel is törte a lábam, úgyhogy a következő beruházás mindenképp egy jó kis túracipő lesz. :)

Pannonhalma: 257 m

Ha semmi sem biztos, bármi lehetséges! :)

Pár hónapja még az intenzív osztályon feküdtem, senki sem tudta hogy alakul majd... a hétvégén pedig már Pannonhalmát hódítottuk meg a volt osztályom pár tagjával.

Hideg volt, akadt emelkedő is, lépcső is, de megmásztuk és nincs megállás! :)
Az érzés hihetetlen... ilyenkor úgy érzem, bármire képes vagyok. :)
Az edzés nem áll le, hiszen a fő cél két tüdőtranszplantáció után: a KÉKES!