Fényterápiázás

A seb beforr, a fájdalom elmúlik, a heg hirdeti a győzelmedet! :)

Most már én se száradok el, jól meglocsoltak, volt sonka, tojás és sok-sok szeretet! 

Most, hogy elmúlt a Húsvét, visszatérhetünk a hétköznapi kerékvágásba: kezelés-edzés-kezelés.
Pénteken visszamentem a Klinikára egy kis ellenőrzésre és a tüdőmmel minden változatlan. Kicsi félsz volt bennem, mivel a bronhoszkópia utáni szövettanból nem tudtak mindent kizárni, ezért felmerült, hogy a szervezetem donor antitesteket termel, de végre visszajött a lelet és NEM! :) Hurrá, bontottuk is a pezsgőt :) 

Tehát a tüdőm a szervezetem szerint is marad a helyén és remélhetőleg most, hogy a tavasz elkezdi bontogatni a szárnyait, én is több időt tudok a szabadban tölteni és végre elkezd jobban erősödni-fejlődni a tüdőm. Még mindig 54%-nál tart a tüdőkapacitásom, és még nem sikerült átlépni azt a bűvös 2 litert... ezért minden nap szobabicikli, torna-hegyek és tüdő-tréningek... A 2. emeletre már felmegyek, de a 4... az kihívás! :)

Közben a nyakam is szépen elkezdett gyógyulni (ahogy a képen is látszik), csak a sebgyógyulás közben valahogy összeforrtak a szövetek, így külön figyelmet kell rá fordítanom. Minden nyelésnél, beszédnél és fejfordításnál elég kellemetlen tud lenni, ezért a szokásos kenegetés mellett polarizált fényterápiával és hegmasszázzsal próbálom enyhíteni a helyzetet. Ha valakinek van valami jó kis trükkje, szívesen várom és ki is próbálom! :)

2. év

Vannak az életben pillanatok, melyekből csak egy emlék marad lelkünkben: az, hogy boldogok valánk. - Eötvös József

Hiszem, hogy nem véletlenül nem tudunk a fájdalomra emlékezni... Felidézzük, tudjuk, hogy rossz volt, mégsem úgy jön elő, mint egy boldog emlék, amin órákon át elidőzünk, dédelgetjük és megmosolyogtat. Az ember nem arra született, hogy a fájdalmat cipelje, hanem hogy boldog legyen!

Ma 2 éve, hogy megkaptam az első nagy lehetőségemet. Elsősorban egy ismeretlen embernek és családjának tartozok köszönettel, hogy nem ragaszkodtak a testi dolgokhoz, el tudták engedni a szerettüket és ezzel másnak adtak lehetőséget az életre. Ezután sorrendet nem tartva sorolhatom a kedves orvosokat, ápolókat, segítőket, családtagokat, barátokat és ismeretleneket is, akik tudásukkal, önzetlenségükkel és szeretetükkel minden percben mellettem álltak.

Olyan dolog ez, amit egy egészséges el sem tud képzelni... Megváltozik tőle az ember, átgondolja, hogy miért van itt, dönt és él...! Ezt kívánom mindenkinek a nehézségeket félretéve. :)