3 napos ünneplés

Ne felejtsd el: az élet túl rövid ahhoz, hogy ne ünnepeld meg!

Az egész július 24.-én kezdődött... 7 éve. :) Amikor is éppen kórházban voltam, vénáson és Fefe barátom gyakran látogatott, főzött nekem, megnevetetett és egymásba szerettünk. Minthogy a tiltott gyümölcs a legédesebb, nekünk sem lett volna szabad ennyire egymásra találnunk, ugyanis akkoriban nekem egy atipusos TBC volt a tüdőmben, a sok-sok többi baci mellett, Fefe tüdeje pedig akkor még közel olyan jó volt, mint egy egészségesé. Nagy veszélyt jelentettem rá, nem is beszélve a jövőképünkről, hogy két rokkant ember együtt hogy tud boldogulni ebben a nagy világban, mit szólnak hozzánk majd az emberek, az orvosok és hogy vajon erősítjük-e egymást vagy inkább lehúzzuk.
De aztán az évek bebizonyították, hogy nincs mitől félnünk, mert a körültekintésünknek és Istennek hála soha nem kaptunk el egymástól semmit sem, fent tudjuk tartani magunkat (igazából Fefe engem, mert én sajnos 3 éve nem tudok dolgozni), mindenki elfogadott minket így, együtt és azóta bármi is történjen, a lelkünk minden nap boldog, hiszen minden körülmények között és ellenére szeretjük egymást! :)
Ilyen kapcsolatot kívánok mindenkinek és azt, hogy a mindennapi butaságok között se felejtsétek el értékelni a másikat... :)

Aztán 25.-én 8 hónapos lettem, tegnap pedig a névnapomat ünnepeltük. Ezt most nem szeretném részletezni, de megünnepeltük rendesen, annyi biztos. :)

Ha minden jól megy, akkor ma megyek az első rutin vezetés órámra, szóval szurkoljatok, hogy a kocsi és az oktatóm se essen szét :D

Cukor

Az élet egyszerű: Egy órával korábban kelsz; egy órával többet élsz!

Bármennyit ehetek... és szinte bármit! :)
...Csak el ne felejtsem a gyógyszereket és az inzulint hozzá.

CF-es betegeknél gyakori a cukorbetegség kialakulása, de ehhez még hozzájött a transzplantáció utáni gyógyszerek mellékhatása is, így már több, mint 2 éve lövöm magam.
Az elején elég fura volt magamat naponta többször szurkálni, hisz nem vagyok én mazochista... :O :D De aztán, mint minden mást, ezt is meg lehet szokni és egy kis odafigyeléssel kutya baja sincs az embernek. ;)

2. év

Vannak az életben pillanatok, melyekből csak egy emlék marad lelkünkben: az, hogy boldogok valánk. - Eötvös József

Hiszem, hogy nem véletlenül nem tudunk a fájdalomra emlékezni... Felidézzük, tudjuk, hogy rossz volt, mégsem úgy jön elő, mint egy boldog emlék, amin órákon át elidőzünk, dédelgetjük és megmosolyogtat. Az ember nem arra született, hogy a fájdalmat cipelje, hanem hogy boldog legyen!

Ma 2 éve, hogy megkaptam az első nagy lehetőségemet. Elsősorban egy ismeretlen embernek és családjának tartozok köszönettel, hogy nem ragaszkodtak a testi dolgokhoz, el tudták engedni a szerettüket és ezzel másnak adtak lehetőséget az életre. Ezután sorrendet nem tartva sorolhatom a kedves orvosokat, ápolókat, segítőket, családtagokat, barátokat és ismeretleneket is, akik tudásukkal, önzetlenségükkel és szeretetükkel minden percben mellettem álltak.

Olyan dolog ez, amit egy egészséges el sem tud képzelni... Megváltozik tőle az ember, átgondolja, hogy miért van itt, dönt és él...! Ezt kívánom mindenkinek a nehézségeket félretéve. :)