3 napos ünneplés

Ne felejtsd el: az élet túl rövid ahhoz, hogy ne ünnepeld meg!

Az egész július 24.-én kezdődött... 7 éve. :) Amikor is éppen kórházban voltam, vénáson és Fefe barátom gyakran látogatott, főzött nekem, megnevetetett és egymásba szerettünk. Minthogy a tiltott gyümölcs a legédesebb, nekünk sem lett volna szabad ennyire egymásra találnunk, ugyanis akkoriban nekem egy atipusos TBC volt a tüdőmben, a sok-sok többi baci mellett, Fefe tüdeje pedig akkor még közel olyan jó volt, mint egy egészségesé. Nagy veszélyt jelentettem rá, nem is beszélve a jövőképünkről, hogy két rokkant ember együtt hogy tud boldogulni ebben a nagy világban, mit szólnak hozzánk majd az emberek, az orvosok és hogy vajon erősítjük-e egymást vagy inkább lehúzzuk.
De aztán az évek bebizonyították, hogy nincs mitől félnünk, mert a körültekintésünknek és Istennek hála soha nem kaptunk el egymástól semmit sem, fent tudjuk tartani magunkat (igazából Fefe engem, mert én sajnos 3 éve nem tudok dolgozni), mindenki elfogadott minket így, együtt és azóta bármi is történjen, a lelkünk minden nap boldog, hiszen minden körülmények között és ellenére szeretjük egymást! :)
Ilyen kapcsolatot kívánok mindenkinek és azt, hogy a mindennapi butaságok között se felejtsétek el értékelni a másikat... :)

Aztán 25.-én 8 hónapos lettem, tegnap pedig a névnapomat ünnepeltük. Ezt most nem szeretném részletezni, de megünnepeltük rendesen, annyi biztos. :)

Ha minden jól megy, akkor ma megyek az első rutin vezetés órámra, szóval szurkoljatok, hogy a kocsi és az oktatóm se essen szét :D

Fél éves lettem! :)

...Hogy mit szeretnék? Csak Levegőt! A többit már elintézem... ;)

Hurrá, fél éves lettem! :) Pont 6 hónapja, hajnali negyed 1-kor volt egy riasztásom, hogy találtak egy számomra megfelelő tüdőt, így irány Bécs!


Nem gyakran szoktam erre az időszakra gondolni, de most, hogy felidézem, olyan, mintha tegnap lett volna... Az az izgalom, hogy a sok várakozás és légszomj után végre elérkezek a célba... Megműtenek, kapok egy ki tudja már hányadik esélyt a második tüdőtranszplantációmmal, 23 évesen... és hogy miután felkelek szinte minden csak rajtam fog múlni. Újra megtanulok járni, köhögni, nevetni és mély levegőket venni. Érezni a pillanatot, tervezni a jövőt... és tovább szerethetem azokat az embereket, akik engem szeretnek. Nincsenek rá szavak, hogy kifejezhessem azt a hálát, amit azóta is minden nap érzek.

 Köszönöm Istennek, hogy a tenyerén hordoz, köszönöm a családomnak, hogy végig mellettem van, köszönöm a vőlegényemnek, hogy az első nevetésünk óta fogja a kezem, köszönöm a barátaimnak, hogy jóban-rosszban velem vannak, köszönöm az összes orvosnak és ápolónak, akik tudásukkal és erejükkel lehetővé tették, hogy idáig eljuthassak és köszönöm Nektek is, hogy végigkísértek az úton és támogattok. <3

Egy kis megfázás

Kezdj minden napot hálás szívvel!

Újabb két hét után jártam a Klinikán, majd gyógytornán. Múlt hétvégén elég sokfele császkeráltunk, többek között a Memento Szoborparkban, az Óbuda napján, a Margit,- és Hajógyári Szigeten, majd a Városligetben... Ezt így hirtelen még leírni is sok volt, na de a nagy elővigyázat ellenére mégis sikerült valamit összeszednem, és pár napra begyulladt a torkom, fülem, arcüregem. Gyorsan kikezeltem magam jó kis fekvéssel, forró teával, a véremben azonban mégis meglátszódott még egy kicsit a gyulladás, így 5 napra megemeltük az egyik antibiotikumot.

A képen pedig már az látható, hogy mennyire sokat jelent a napi gyógytorna a karom fejlődésében. Szinte már teljesen, segítség nélkül ki tudom nyújtani. Ha így haladok tovább, lassan már szalaggal is fogom tudni használni a karom. :)

Ez a kép 3 hónapja készült: Ekkor még csak ennyire tudtam magamtól felemelni a kezem. Kineziológiai tape-el van beragasztva a hátam/vállam, ami segíti mellékhatás-mentesen a rugalmas alátámasztást és fájdalomcsillapítást. :)

Közben pedig a Life.hu készített velem egy interjút, ahol összegezve olvashatjátok a történetemet:

http://www.life.hu/drlife/20160511-lendvai-anna-elete-a-cisztas-tudofibrozissal-ketszeres-transzplantacio-utan-interju.html

:)

2. év

Vannak az életben pillanatok, melyekből csak egy emlék marad lelkünkben: az, hogy boldogok valánk. - Eötvös József

Hiszem, hogy nem véletlenül nem tudunk a fájdalomra emlékezni... Felidézzük, tudjuk, hogy rossz volt, mégsem úgy jön elő, mint egy boldog emlék, amin órákon át elidőzünk, dédelgetjük és megmosolyogtat. Az ember nem arra született, hogy a fájdalmat cipelje, hanem hogy boldog legyen!

Ma 2 éve, hogy megkaptam az első nagy lehetőségemet. Elsősorban egy ismeretlen embernek és családjának tartozok köszönettel, hogy nem ragaszkodtak a testi dolgokhoz, el tudták engedni a szerettüket és ezzel másnak adtak lehetőséget az életre. Ezután sorrendet nem tartva sorolhatom a kedves orvosokat, ápolókat, segítőket, családtagokat, barátokat és ismeretleneket is, akik tudásukkal, önzetlenségükkel és szeretetükkel minden percben mellettem álltak.

Olyan dolog ez, amit egy egészséges el sem tud képzelni... Megváltozik tőle az ember, átgondolja, hogy miért van itt, dönt és él...! Ezt kívánom mindenkinek a nehézségeket félretéve. :)

Szavazás &1000 Like & Meglepi! :)

Annyi hírem van, azt se tudom hol kezdjem... :)

Lezárult a szavazás és 813 szavazattal a 2. helyen végeztem. Naaagyon köszönöm mindenkinek, több, mint 200-an megosztották a bejegyzést <3 Nagyon hálás vagyok Nektek! És amennyi jókívánságot kaptam... eltettem egy puttonyba, így minden napra jut egy! Rosszabb napokra kettő is ;)

A Facebook oldalam pedig tegnap este elérte az 1.000 lájkot, a blog látogatottsága pedig túllépte a 30.000-et! :) Hihetetlen, hogy ennyien velem vagytok! :)

És az október hónap csúcspontja:
A vőlegényem elvitt meglepibe egy sétarepülésre. Eddig mindig csak az ablakunkból csodálhattam a repcsiket, de ma felszálltunk és elrepültünk egész Pestig. Valami csodálatos fentről minden. :) :)

A kitartásom

Már annyian kívántatok kitartást, hogy gondoltam megmutatom:

A 3 kg-os hordozható oxigénnel

Meg azért le is írom... :)

Jó páran kérdeztétek, hogy honnan a jó kedvem, a kitartásom...
Miért/hogyan lehet ezt csinálni?!
Engem Isten / az Élet sok mindenre megtanított. És ezek között van a hála is. Hálásnak lenni dolgokért, ami egyeseknek talán magától értetődik... de sajnos ez nem így van.
Semmit nem birtokolhatunk és ezért kell hálásnak lenni.
Az emberek szeretetéért, egy mosolyért, egy levegőért.
Sokan olyan testben élnek, amit nem szeretnek. Én is egy beteget kaptam, de mindenkinek van lehetősége változtatni.
Én is elképzeltem egy életet és meg is teszek érte mindent, amit lehet.
Így lehet ezt csinálni. :)

//

A vőlegényemmel tegnap ünnepeltük a 6. évünket! :)
Ilyen boldogságot és szerelmet kívánok én is mindenkinek <3
Tényleg jóban-rosszban együtt vagyunk és alig várjuk, hogy ezt az oltár előtt is kimondhassuk, de ahhoz tényleg jó lenne már egy szuper tüdő is! :)