Lánykérés Párizsban

Minden kislány álmodozik az esküvőről és az eljegyzésről, hogy majd jön a herceg fehér lovon, csak szegény csajok felénél a ló beragadt valahol a herceggel együtt...
Én sose voltam nagy álmodozó, az meg végképp eszembe se jutott volna, amit Fefe kitalált!
Épp a barátainkkal mentünk volna Ausztriába egy hosszú hétvégi wellnesses kikapcsolódásra, amikor hirtelen a reptéren találtam magam és meglepiből Párizsba utaztunk kettesben!
Hát az államat nem tudtam felszedni :)))
Totál oda meg vissza voltam, el sem hittem az egészet, de mégis felszállt a gép és pár óra múlva már Párizsban voltunk. Gyorsan lepakoltunk a hotelben és már mentünk is a Sacre Coeur-höz.
Talán még soha nem láttam olyan patináns bazilikát és ahogy fényképezkedtünk Fefe egyszer csak letérdelt több száz ember előtt és feltette a nagy kérdést: Leszek-e a felesége? :')
Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy igen, persze hogyne!!! :) Hiszen már a kezdetek óta tudom, hogy csak vele szeretnék lenni és ez az együtt töltött idő alatt csak még bizonyosabb lett bennem, hiszen nála odaadóbb, szerethetőbb embert el sem tudnék képzelni.
Aztán felhúzta a gyönyörűséges gyűrűt az ujjamra.
De Fefe ezek után sem adta lejjebb, egyből előkerült egy üveg pezsgő, majd beültünk egy párizsi étterembe is. Felmásztunk a bazilika tetejébe, megcsodáltuk a kilátást és visszamentünk a hotelbe.

Másnap egy másik nagy álmomat váltotta valóra...
Elvitt Disneylandbe! :) Mindig is nagy meserajongó voltam, de amióta egyszer elvitt a Mosoly Alapítvány, csak azon járt az eszem, mikor tudunk majd oda is eljutni. És sikerült. Ott voltunk. :) Amire lehetett felültünk, beültünk, megettük... :D Felsorolni se lehet mennyit pörögtünk.

Aztán a csodák csak folytatódtak. Bejártuk együtt Párizs nagyját, csak mi, két hátizsák és egy térkép.

Voltunk a Louvre-nál, a Pont Alexandre hídnál felraktuk az örök szerelmünket szimbolizáló lakatot, végigsétáltunk a Tuileriák kertjén egészen az Arc de Triomphe-ig, végig a Szajna partján... :)

A következő nap pedig az Eiffel torony és a Notre Dame-i székesegyház volt soron. Annak is felmentünk a legmagasabb tornyába... ilyen izomlázam sem volt még, mint ott, annyi lépcsőzéstől, de megérte, mert az a látvány... :)










Felejthetetlen öt napot töltöttünk Párizsban... és így lettem én menyasszony :)
Persze itthon már senki nem lepődött meg, hiszen mindenki tudott róla, rajtam kívül. :)
Azóta pedig azt várjuk, hogy végre rendbe jöjjön a tüdőm és végigtudjuk táncolni a lakodalmunkat. <3