Tudtuk… mindig is tudtuk és idővel egyre jobban, hogy mi
megtaláltuk az igazit! J
Nélkülözhetetlenné is váltunk egymás számára, de most mégis
valamiért azt a próbált kell kiállni.
Mikor már túlságosan közel lett, amitől a legjobban féltünk,
hogy el kell válnunk, akkor az eredetileg tervezett álomesküvőt inkább előbbre hoztuk.
Úgy gondoltuk, hogy Isten színe előtti egyházi kötelék
mégbiztosabbá tehetné lelki-szellemi összeköttetésünk, ne várjuk meg a kitűzött dátumot.
Majd ha az égiek adnak rá lehetőséget akkor egy polgári szertartáson
újraterveztük volna a lakodalmat amit viszont tudtunk, hogy rengeteg ember számára kell
majd akkor megnyissunk, de a polgári szertartás csak a földi javak egymásfelé
biztosításáról szólt számunkra, nekünk az Isteni kötelék kellett biztosítékul!
A menyasszonynak mindvégig kitartott gyönyörű mosolya,
kacagását sosem feledjük, de hullámzó testi egészsége és a fertőzések
elkerülése miatt először csak egy pap által tanúk mellett az ágyánál terveztük
az örökké szóló „Igen”-t.
Végül, mint minden igaz szívű menyasszony tovább tervezte
szíve a lehetőségeket, én félőn merészkedtem neki a dolgoknak, nehogy
túlvállalja magát...
A kórház és a helyi plébános úr segítségével lehetőséget
kaptunk arra, hogy a kórház kápolnájában lehessen a szertartás, amiért is örökké
hálásak leszünk nekik! Családjaink gondoskodtak öltözetünkről, az orvosok és
Anna pedig mindent önzetlenül megtettek, hogy sikeres legyen ez a nap.
Aznap kórházhoz érkezve… szégyen-nem szégyen annyit vőlegény
még érkezésekor nem sírhatott az esküvője előtt, mint én... Nekem nem a menyasszonyal volt
a bajom, nem értettem akkor sem miért kell, hogy így legyen.
Erre nincs idő, összekaptam magam és őszintén mosolyogva
felmentem, hiszen ott vár rám az én kedvesem. J
Ebédre a menyasszony különleges lakomát kapott, mégha már
lakomázni nem is tudott korlátolt egészsége miatt, de jó ízűen boldog lélekkel,
kicsit izgatottan, falatozott.
Ebéd utáni pihenés, majd eljött az idő a készülődésre,
elbúcsúztunk majd a családja és a baráti személyzet segítségével készülődött.
A kápolnába egészsége védelme érdekében csak pár ember osztozhatott
a történésekben, de sokan kint rekedtek, nem is tudtunk szólni nekik, akikre
szívünkben ilyenkor is gondoltunk.
Megérkezett a menyasszony, rajta maszk, kerekesszékben,
lélegeztetővel, de ebből semmit nem vettem észre csakis Őt!
Ó én drága Igaz szerelmem, olyan gyönyörű az a lélek, ami
belőled sugárzik.
A meghatottságtól mikor meglátott elindultak a könnyei,
nekem is nehézség volt csitítani magam, de örvendtünk a pillanatnak.
Felállt és vágyai szerint apukájával az oltár elé lépdelhetett.
Őszinte szívvel megesküdtünk, szeretetben és jó emberek
társaságában.
A személyzet köztük orvosok-nővérek a szabadidejükből velünk
voltak, ott örültek, meglepetésként egy kis termet felöltöztettek és lehetőséget
adtak, hogy kicsit összeüljünk pár jó szóra, koccintásra persze Anna kedvenc
kölyök pezsgőjével! J
Végig boldogok voltunk hiába fenyegetett jól láthatóan az
elkerülhetetlen.
Készültek képek is, melyeket megosztok, egy addig általunk
nem ismert jó lelkű fotós és Anna közeli jó barátja aki szintén fotózással is
foglalkozik volt segítségünkre. Az Ő képeiket csodálhatjátok hálásan köszönök
nekik.
Összesen csak pár óra telt el, de az égiek engedték, hogy
szervezete végig bírja pedig az előző napok tükrében féltően aggódtam érte.
Bebújt az ágyba, még átöltözni sem nagyon akart, a mosolygós
leány végtelen mosollyal az arcán mosolygós asszonnyá változott. Nem volt az a
fájdalom az a légszomj ami ezt tőle elvehette. J
Szokásos módon este még segítgettem, szeretgettem és aztán aznapra mosollyal álomra hajtotta gyönyörű fejét.
Kincsem! Remélem, te már érted amit én nem... megígértem, hogy megírom ezt a cikket is.
Most csak ezzel kívánhatok boldog névnapot!
❤️Én benned hiszek igazán! Tanulom hinni, hogy valamiért van ez csak még nem érthetem!
Örökké szeretlek kedvesem, örökké!❤️
❤️