A seb beforr, a fájdalom elmúlik, a heg hirdeti a győzelmedet! :)
Most már én se száradok el, jól meglocsoltak, volt sonka, tojás és sok-sok szeretet!
Most, hogy elmúlt a Húsvét, visszatérhetünk a hétköznapi kerékvágásba: kezelés-edzés-kezelés.
Pénteken visszamentem a Klinikára egy kis ellenőrzésre és a tüdőmmel minden változatlan. Kicsi félsz volt bennem, mivel a bronhoszkópia utáni szövettanból nem tudtak mindent kizárni, ezért felmerült, hogy a szervezetem donor antitesteket termel, de végre visszajött a lelet és NEM! :) Hurrá, bontottuk is a pezsgőt :)
Tehát a tüdőm a szervezetem szerint is marad a helyén és remélhetőleg most, hogy a tavasz elkezdi bontogatni a szárnyait, én is több időt tudok a szabadban tölteni és végre elkezd jobban erősödni-fejlődni a tüdőm. Még mindig 54%-nál tart a tüdőkapacitásom, és még nem sikerült átlépni azt a bűvös 2 litert... ezért minden nap szobabicikli, torna-hegyek és tüdő-tréningek... A 2. emeletre már felmegyek, de a 4... az kihívás! :)
Közben a nyakam is szépen elkezdett gyógyulni (ahogy a képen is látszik), csak a sebgyógyulás közben valahogy összeforrtak a szövetek, így külön figyelmet kell rá fordítanom. Minden nyelésnél, beszédnél és fejfordításnál elég kellemetlen tud lenni, ezért a szokásos kenegetés mellett polarizált fényterápiával és hegmasszázzsal próbálom enyhíteni a helyzetet. Ha valakinek van valami jó kis trükkje, szívesen várom és ki is próbálom! :)