Vannak az életben pillanatok, melyekből csak egy emlék marad lelkünkben: az, hogy boldogok valánk. - Eötvös József
Hiszem, hogy nem véletlenül nem tudunk a fájdalomra emlékezni... Felidézzük, tudjuk, hogy rossz volt, mégsem úgy jön elő, mint egy boldog emlék, amin órákon át elidőzünk, dédelgetjük és megmosolyogtat. Az ember nem arra született, hogy a fájdalmat cipelje, hanem hogy boldog legyen!
Ma 2 éve, hogy megkaptam az első nagy lehetőségemet. Elsősorban egy ismeretlen embernek és családjának tartozok köszönettel, hogy nem ragaszkodtak a testi dolgokhoz, el tudták engedni a szerettüket és ezzel másnak adtak lehetőséget az életre. Ezután sorrendet nem tartva sorolhatom a kedves orvosokat, ápolókat, segítőket, családtagokat, barátokat és ismeretleneket is, akik tudásukkal, önzetlenségükkel és szeretetükkel minden percben mellettem álltak.
Olyan dolog ez, amit egy egészséges el sem tud képzelni... Megváltozik tőle az ember, átgondolja, hogy miért van itt, dönt és él...! Ezt kívánom mindenkinek a nehézségeket félretéve. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése