Boldog Boldog Boldog 1. Szülinapot 3. Tüdőm! :)

Ne a haláltól félj... Inkább attól, hogy sosem kezdesz el élni.

Hajnali negyed 1… a fejem mellett hangosan elkezd csörögni a telefonom. Gyorsan kinyitom a szemem, felkapom a telefont… Halló??

Jó estét, Lendvai Anna? 

Jujj, nagyot dobban a szívem, feljebb tekerem az oxigént… nyelek egyet.

Én vagyok…!!! J

Utána aztán már nem is tudom mit beszéltünk… -nem voltam beteg mostanában? -Neem, dehogyis, úgy vigyáztunk rám, mint egy hímes tojásra, hogy még véletlenül se kaphassak el semmit se… -Úgy néz ki, hogy van egy számomra megfelelő szerv, úgyhogy készülődjek össze, mindjárt ott a mentő. Na, nem is kellett több, úgy izgultam, alig kaptam levegőt. Rázom a vőlegényem: Fefeee, Fefeee. –Mivan? Aludjunk…. – Na de FEFEEE !! Riasztásunk van!! –Ááöüü. Löködöm lelkesen tovább, amíg majd’ kiesik az ágyból. Én közbe már cibálom magamra a ruhákat, gyorsan-gyorsan, legutóbb is alig volt 10 percem. Ő is elkezd öltözni, majd látom, hogy értelem csillan a tekintetében: Új tüdő??

Na, most már mindketten vigyorgunk, kapkodunk, hol levegő után, hol telefon után… indul a szervezés: ki hogy jön utánunk Bécsbe. 

Én teljesen megbolondulok: a maradék szusszommal elkezdem pakolni a mosogatnivalót, a szemetet, hogy levigyük… hiszen nagyon arra készültem, hogy nem leszek hetekig-hónapokig itthon, nem maradhat rumli! J

Aztán megjön a barátom: András. Ő a mentős, felkap, betesz a mentőbe a marék cuccommal együtt, felkapcsolja az oxigént és a szirénákat és száguldunk az új élet felé… Bécsbe. J

Odafele gyorsan sms mindenkinek-írtam a blogra is-, majd egy kis mélázás… hát csak eljutottunk idáig! J Mindent megtettem ezért a kis tüdőért, hogy rendben együtt legyünk, de meghalt és most el kell válnunk, mert kapok egy új barátot. És minden újra szuper lesz… Kirándulunk, tervezünk, összeházasodunk, Kékest mászunk, vezetünk, tanulunk… persze nem ebben a sorrendben, de akkor eléggé össze voltam keveredve. J

Na, hát végülis csak odaértünk, ott volt az én kis családom is. Felfektetnek egy asztalra, de előtte át kellett öltözni… tudjátok, van az a nagyon divatos elöl zárt, hátul nyitott (ki van a feneked) kórházi ruha… na, abba. :D sebaj, gyorsan be a paplan alá, levesznek egy csomó (de tényleg csomó) vért, aláírok rengeteg német papírt, amiről szinte azt se tudom mit jelent, de legyen, csak műtsenek meg. J

Aztán várunk… beszélgetünk, lassan telnek a percek…órák. Várunk, beszélgetünk, nézzük az órát… Nagyon éhes vagyok, nagyon szomjas-hiszen levettek nagyon sok vért és nem ihattam nem ehettem a telefoncsörgés óta-na meg fáradt is, de nem alszok, mert még a szeretteimmel vagyok és majd úgyis alszok eleget. J

És akkor bejönnek délelőtt 9:02-kor: OKÉ! (Y)

Gyors utolsó puszi mindenkitől és már gurulunk is…. Jajj, na ilyenkor már nem lehet gondolkodni.

Mosolygok, nagyon boldog vagyok, Grüss Gott mindenkinek, Gutan Tag, új tüdő, jövök! J

Aztán megállunk a műtő bejárata előtt, áttesznek másik ágyra, majd megint egy rakat kérdés… Az alapokat még értem, de aztán mondom, hogy Ich weiss es nicht… Nem tudom! J Menjünk.

Betolnak és hát… ezt a részét nem szeretném részletezni. Mindenhova csöveket tesznek, oda is, ahova nem gondolnánk és ilyenkor már mindenki csak a „testeddel” foglalkozik… Azért volt egy kedves nővérke, aki néha-néha behajolt és azt mondta, hogy mindjárt aludhatsz… na, azt a pillanatot nagyon vártam. Aztán a sok előkészület után feltették a maszkot és elaludtam. 

Végülis 19:07-kor toltak ki a műtőből (akkor készült ez a kép is) át az intenzív osztályra. Az orvosok akkor azt nyilatkozták: a következő 24 óra kritikus lesz.

És akiknek köszönhetem az ottani gyors felépülésem: Das Team von B1

Egy éve...

Nincs jobb orvosság a boldogságnál. Maximum a nevetés.

Elsősorban: köszönöm a rengeteg érdeklődést: változatlanul van a vesém, tényleg csak sokat ettem és azért híztam meg :D De sebaj, rám fért már. A másik szuper hír: rendben van a tüdő CT-m is, így jövő héten 2.-án megcsináljuk az egy éves bronhoscopiámat (tüdőtükrözést) is.

Mostanában nagyon nosztalgikus hangulatban vagyok, hiszen már csak kettőt kell aludni és nagyot bulizunk a szeretteimmel! :) Annak, aki nem tudná, súgok: holnapután ünnepeljük a 3. tüdőm első szülinapját velem <3

Na, és ez alkalomból arra gondoltam -sőt, biztattak is- , hogy meséljek kicsit az akkori érzéseimről, hiszen akkor nem volt sok lehetőségem erre. Ez a kis animáció nem teljesen egy éve készült, sajnos egy éve ilyenkor már nem nagyon tudtam felállni a kerekesszékből, de arra tisztán emlékszem, hogy másnap mentünk kontrollra a klinikára, mert az állapotom egyre elviselhetetlenebb lett az itthoni körülmények között és sanszos volt, hogy már nem lehet sokáig húzni csak oxigénen. Kicsit már beleuntam a várakozásba, mindenhova cipeltem magammal a telefont július óta, de csak nem akart csörögni, így elhitettem magammal, hogy idén (2015-ben) már biztos nem lesz riasztás, úgyhogy szép lassan elkezdtem díszítgetni a lakást és tervezgettünk..., hogy legyenek majd az ünnepek, hogy meg fogjuk mászni a Kékest. Mondjuk a TippMix is jó pénzt fizetett volna, ha akkor fogadtok, mert eléggé kilátástalannak tűnt a helyzet. ;).

Na meg kb. téli medve üzemmódba kapcsoltam: képes voltam napi 14 órát is aludni. :)

Folytatás következik....

Boldogság

A boldogság nem cél. A boldogság a módja, ahogyan élhetsz...

Most már tényleg közel van a harmadik tüdőm egyéves évfordulója. Sajnos rémálmok még mindig kísértenek, de reggel amikor felkelek, mindig széles mosollyal teszem, hiszen azt az életet élhetem, amiről mindig is álmodoztam. Felkelek a vőlegényem mellett, aki szeret, elmegyek dolgozni, oda, ahol hasznosnak érzem magam, délutánjaimat tanulással tölthetem, az estéket pedig sportolással. Minden olyan idilli. :) Remélem sokáig így is marad.
Ja, és a kép nem csalás, nem ámítás: elértem a 60 kg-t! Holnap megyek vérvételre, mert remélem, hogy híztam, nem pedig a vesém alulműködése miatt vizesedtem be.

Apró...nem is apró :)

Az apró pillanatok...? Az apró dolgok...? ...Nem aprók! :)

Lassan egy hete Fefe elkezdte a vénás kezelést, hiszen CF-es lévén a tüdejében felszaporodó bacik legyengítették, így egy kis antibiotikumos kúrára szorul. Annyira azért nem kell sajnálni, hiszen én vagyok a nővérkéje! :)) Még egy hétig biztosan kapja a gyógyszereket aztán reméljük ki fog csattanni, amennyire lehetséges. ;)

Sok szuper és klassz dolog történt velem... A mindennapi teendők mellett elhívott az egyik barátom kirándulni... és természetesen igent mondtam! :) Nagyon jó volt végre kicsit a természetben sétálni, hiszen mostanában nem sok lehetőségünk volt kimozdulni, de rögtön másnap újra megmásztuk Fefével a kedvenc hegyünket: a budaörsi Kőhegyet.

Szomorúan konstatáltam, hogy az állóképességem megint nem a legfényesebb, de szerencsére nem rég megismerkedtem a Trappancs Egyesülettel, akiknek most az Atlétikai Napjára is ellátogattunk, illetve az éves vacsorájukra is meghívást kaptunk. A jó hangulatú társaság illetve Feszt Timi és a párom hatására úgy döntöttem, hogy nem várom meg a jogsim elkészültét, még előtte elkezdek valami szuper sportot... Épp hezitálok, hogy a ping-pongot, a teniszt vagy a bowlingot válasszam... Csak a távolság és az idő szab korlátokat, hiszen a fuvarosom (Fefe) már jelentkezett és a paripánkat (kocsinkat) ma újra megszerelték. :)