Egy éve...

Nincs jobb orvosság a boldogságnál. Maximum a nevetés.

Elsősorban: köszönöm a rengeteg érdeklődést: változatlanul van a vesém, tényleg csak sokat ettem és azért híztam meg :D De sebaj, rám fért már. A másik szuper hír: rendben van a tüdő CT-m is, így jövő héten 2.-án megcsináljuk az egy éves bronhoscopiámat (tüdőtükrözést) is.

Mostanában nagyon nosztalgikus hangulatban vagyok, hiszen már csak kettőt kell aludni és nagyot bulizunk a szeretteimmel! :) Annak, aki nem tudná, súgok: holnapután ünnepeljük a 3. tüdőm első szülinapját velem <3

Na, és ez alkalomból arra gondoltam -sőt, biztattak is- , hogy meséljek kicsit az akkori érzéseimről, hiszen akkor nem volt sok lehetőségem erre. Ez a kis animáció nem teljesen egy éve készült, sajnos egy éve ilyenkor már nem nagyon tudtam felállni a kerekesszékből, de arra tisztán emlékszem, hogy másnap mentünk kontrollra a klinikára, mert az állapotom egyre elviselhetetlenebb lett az itthoni körülmények között és sanszos volt, hogy már nem lehet sokáig húzni csak oxigénen. Kicsit már beleuntam a várakozásba, mindenhova cipeltem magammal a telefont július óta, de csak nem akart csörögni, így elhitettem magammal, hogy idén (2015-ben) már biztos nem lesz riasztás, úgyhogy szép lassan elkezdtem díszítgetni a lakást és tervezgettünk..., hogy legyenek majd az ünnepek, hogy meg fogjuk mászni a Kékest. Mondjuk a TippMix is jó pénzt fizetett volna, ha akkor fogadtok, mert eléggé kilátástalannak tűnt a helyzet. ;).

Na meg kb. téli medve üzemmódba kapcsoltam: képes voltam napi 14 órát is aludni. :)

Folytatás következik....