Vajon megéri megcsinálni?

Anna üzeni:
„nagyon köszönöm, hogy ennyien velem vagytok.

Van, aki tud fizikálisan és olyan is van aki lelkileg tud segíteni, ha nem is válaszolok”

Sokan írtok, mert sokan megszerettétek Annát. Igazából szerintem, aki megismeri az nem tudja nem megszeretni. J Köszönjük, hogy velünk vagytok, lehetetlen, hogy mindenkinek válaszoljak, de jól esik, ha éreztetitek, hogy velünk vagytok. Anna egészsége van központban, így marad a tömeg kommunikáció.

Napról-napra tud fordulni a történet egyelőre.

Tegnapra rémisztő volt, hogy mégis hova jutottunk és képlékennyé vált minden.

Ma már 1 percre sem lehet levenni a lélegeztető maszkot, de mégis több lépéssel előbbre került.

Sikerült tartania a taktikát, igyekezett pihenni meg is lett az eredménye, ma jól érzékelhetően erősebb. Ez lelkileg is megnyugtatóbb mindenkinek, enni a maszk miatt nem tudott, de a délutáni látogatásra csak kiügyeskedte, hogy tudja berakni a felkockázott katonákat a maszk alatt.

Szerencsére van étvágya és igyekszik figyelni is, hogy egyen-igyon. Ennek is szépen meglesz az eredménye, erősödött. Megvolt ma az első plazmaferezis is és ezek után sem eresztett le, pedig ez elég megterhelő tud lenni egy járóbeteg részére is.

Egyelőre még szemmel és levegővel észrevehető eredménye nincs a ferezisnek, de ezt valószínűsítették az orvosok is, idővel viszont annak a kezelésnek is várjuk, hogy beérjen a gyümölcse.

Kőkemény a feladat, de ha valaki, akkor Anna biztosan ki tud majd ebből keveredni.

Orvosai a háttérben érezhetően nagy csapatmunkában összefogtak, a híres bécsi klinikával és a Lang professzorral is folyamatosan konzultálnak Annáért.

A család is igyekszik támogatni, sokszor nem könnyű a történet. Ilyenkor háttérbe kell néha szó szerint mindent tenni hiszen, nagy a tét.

Anna szereti az életet, ragaszkodik hozzá, boldogságra született ide, még akkor is, ha a sors néha kegyetlen próbatétel elé állítja is.

Ha nem lett volna a transzplantáció, akkor milliónyi élményről boldogságról maradtunk volna le és még rengeteg van tervbe a jövőben, csak ezért neki most megint kőkeményen kell csinálnia a dolgokat.
Tudjuk, hogy most is megcsinálja!

Ha ilyen nehéz is a történet akkor is megéri megcsinálni a transzplatot?

….

A válasz:

IGEN!

Csak tanulj meg boldognak lenni!

„Soha ne add fel, érd el az álmaid,
A kudarcok ne törjék a szárnyaid,
Gyerünk állj fel próbáld meg még egyszer,
Nem létezik olyan, mit nem érhetsz el.”

(Sokan szeretnétek meglátogatni Annát, de inkább, amikor majd kijön akkor szánjatok rá időt találkozókra, hiszen utána is fontos feladat, hogy majd vissza kell tölteni a lelkét.

Ilyenkor a legszűkebb réteggel kell körül vennie magát annak, aki ilyen helyzetbe kerül, támasztékként kell most együtt működniük önzetlenül Annáért. Azokkal kell körülvennie magát akikkel a legrejtettebbeket is ilyenkor kibeszélheti és gátlások nélkül megnyílhat.

Nem lenne jó, amikor egymás után kilincselénk ebben a szűk látogatási időben, de illemből ezt mégse jelezi Anna sem, csak mosolyog. Ezzel a gondolatommal senkit sem szeretnék megbántani, de ez nagyon fontos! Tényleg vár majd titeket, de odakint!)