...Hogy mit szeretnék? Csak Levegőt! A többit már elintézem... ;)
Hurrá, fél éves lettem! :) Pont 6 hónapja, hajnali negyed 1-kor volt egy riasztásom, hogy találtak egy számomra megfelelő tüdőt, így irány Bécs!
Nem gyakran szoktam erre az időszakra gondolni, de most, hogy felidézem, olyan, mintha tegnap lett volna... Az az izgalom, hogy a sok várakozás és légszomj után végre elérkezek a célba... Megműtenek, kapok egy ki tudja már hányadik esélyt a második tüdőtranszplantációmmal, 23 évesen... és hogy miután felkelek szinte minden csak rajtam fog múlni. Újra megtanulok járni, köhögni, nevetni és mély levegőket venni. Érezni a pillanatot, tervezni a jövőt... és tovább szerethetem azokat az embereket, akik engem szeretnek. Nincsenek rá szavak, hogy kifejezhessem azt a hálát, amit azóta is minden nap érzek.
Köszönöm Istennek, hogy a tenyerén hordoz, köszönöm a családomnak, hogy végig mellettem van, köszönöm a vőlegényemnek, hogy az első nevetésünk óta fogja a kezem, köszönöm a barátaimnak, hogy jóban-rosszban velem vannak, köszönöm az összes orvosnak és ápolónak, akik tudásukkal és erejükkel lehetővé tették, hogy idáig eljuthassak és köszönöm Nektek is, hogy végigkísértek az úton és támogattok. <3
