December 5.

Vannak az életben órák, amikor a szív nehéz, hiába nyílnak a rózsák reményük a ködbe vész....

Vannak napok, amikor nehéz megszólalni.... Amikor nem látjuk értelmét és csak azt kérdezzük: miért?


Két fiatal lány elment közülünk, két betegtárs, két nagy harcos. Az utóbbi években végigkísértük az útjukat és büszkék vagyunk rájuk, hogy ismerhettük őket. Félelmet nem ismerve dacoltak a lehetetlennel, kivárták és végigküzdötték a nehéz napokat, hónapokat, éveket... és közben mosolyogtak. Önfeledten nevettek, látták, sőt megélték az élet szépségeit és megtanították a környezetüket a kitartásra, a boldogságra. Két kis angyal már az égben van, de sose fogjuk őket elfelejteni, köszönjük, hogy velünk voltatok, hogy soha nem adtátok fel! <3

Két fiatal férfi sorstársunk pedig jelenleg is küzd, így kérlek gondoljatok rájuk is, imádkozzatok, nagyon szükségük van rá. Egyikük transzplantáció előtt áll, másikuk pedig a transzplantáció után küzd ki levegőért, ki a fájdalommal. Nagyon szorítunk Nektek fiúk, sikerülni fog! :)

Boldog Boldog Boldog 1. Szülinapot 3. Tüdőm! :)

Ne a haláltól félj... Inkább attól, hogy sosem kezdesz el élni.

Hajnali negyed 1… a fejem mellett hangosan elkezd csörögni a telefonom. Gyorsan kinyitom a szemem, felkapom a telefont… Halló??

Jó estét, Lendvai Anna? 

Jujj, nagyot dobban a szívem, feljebb tekerem az oxigént… nyelek egyet.

Én vagyok…!!! J

Utána aztán már nem is tudom mit beszéltünk… -nem voltam beteg mostanában? -Neem, dehogyis, úgy vigyáztunk rám, mint egy hímes tojásra, hogy még véletlenül se kaphassak el semmit se… -Úgy néz ki, hogy van egy számomra megfelelő szerv, úgyhogy készülődjek össze, mindjárt ott a mentő. Na, nem is kellett több, úgy izgultam, alig kaptam levegőt. Rázom a vőlegényem: Fefeee, Fefeee. –Mivan? Aludjunk…. – Na de FEFEEE !! Riasztásunk van!! –Ááöüü. Löködöm lelkesen tovább, amíg majd’ kiesik az ágyból. Én közbe már cibálom magamra a ruhákat, gyorsan-gyorsan, legutóbb is alig volt 10 percem. Ő is elkezd öltözni, majd látom, hogy értelem csillan a tekintetében: Új tüdő??

Na, most már mindketten vigyorgunk, kapkodunk, hol levegő után, hol telefon után… indul a szervezés: ki hogy jön utánunk Bécsbe. 

Én teljesen megbolondulok: a maradék szusszommal elkezdem pakolni a mosogatnivalót, a szemetet, hogy levigyük… hiszen nagyon arra készültem, hogy nem leszek hetekig-hónapokig itthon, nem maradhat rumli! J

Aztán megjön a barátom: András. Ő a mentős, felkap, betesz a mentőbe a marék cuccommal együtt, felkapcsolja az oxigént és a szirénákat és száguldunk az új élet felé… Bécsbe. J

Odafele gyorsan sms mindenkinek-írtam a blogra is-, majd egy kis mélázás… hát csak eljutottunk idáig! J Mindent megtettem ezért a kis tüdőért, hogy rendben együtt legyünk, de meghalt és most el kell válnunk, mert kapok egy új barátot. És minden újra szuper lesz… Kirándulunk, tervezünk, összeházasodunk, Kékest mászunk, vezetünk, tanulunk… persze nem ebben a sorrendben, de akkor eléggé össze voltam keveredve. J

Na, hát végülis csak odaértünk, ott volt az én kis családom is. Felfektetnek egy asztalra, de előtte át kellett öltözni… tudjátok, van az a nagyon divatos elöl zárt, hátul nyitott (ki van a feneked) kórházi ruha… na, abba. :D sebaj, gyorsan be a paplan alá, levesznek egy csomó (de tényleg csomó) vért, aláírok rengeteg német papírt, amiről szinte azt se tudom mit jelent, de legyen, csak műtsenek meg. J

Aztán várunk… beszélgetünk, lassan telnek a percek…órák. Várunk, beszélgetünk, nézzük az órát… Nagyon éhes vagyok, nagyon szomjas-hiszen levettek nagyon sok vért és nem ihattam nem ehettem a telefoncsörgés óta-na meg fáradt is, de nem alszok, mert még a szeretteimmel vagyok és majd úgyis alszok eleget. J

És akkor bejönnek délelőtt 9:02-kor: OKÉ! (Y)

Gyors utolsó puszi mindenkitől és már gurulunk is…. Jajj, na ilyenkor már nem lehet gondolkodni.

Mosolygok, nagyon boldog vagyok, Grüss Gott mindenkinek, Gutan Tag, új tüdő, jövök! J

Aztán megállunk a műtő bejárata előtt, áttesznek másik ágyra, majd megint egy rakat kérdés… Az alapokat még értem, de aztán mondom, hogy Ich weiss es nicht… Nem tudom! J Menjünk.

Betolnak és hát… ezt a részét nem szeretném részletezni. Mindenhova csöveket tesznek, oda is, ahova nem gondolnánk és ilyenkor már mindenki csak a „testeddel” foglalkozik… Azért volt egy kedves nővérke, aki néha-néha behajolt és azt mondta, hogy mindjárt aludhatsz… na, azt a pillanatot nagyon vártam. Aztán a sok előkészület után feltették a maszkot és elaludtam. 

Végülis 19:07-kor toltak ki a műtőből (akkor készült ez a kép is) át az intenzív osztályra. Az orvosok akkor azt nyilatkozták: a következő 24 óra kritikus lesz.

És akiknek köszönhetem az ottani gyors felépülésem: Das Team von B1

Egy éve...

Nincs jobb orvosság a boldogságnál. Maximum a nevetés.

Elsősorban: köszönöm a rengeteg érdeklődést: változatlanul van a vesém, tényleg csak sokat ettem és azért híztam meg :D De sebaj, rám fért már. A másik szuper hír: rendben van a tüdő CT-m is, így jövő héten 2.-án megcsináljuk az egy éves bronhoscopiámat (tüdőtükrözést) is.

Mostanában nagyon nosztalgikus hangulatban vagyok, hiszen már csak kettőt kell aludni és nagyot bulizunk a szeretteimmel! :) Annak, aki nem tudná, súgok: holnapután ünnepeljük a 3. tüdőm első szülinapját velem <3

Na, és ez alkalomból arra gondoltam -sőt, biztattak is- , hogy meséljek kicsit az akkori érzéseimről, hiszen akkor nem volt sok lehetőségem erre. Ez a kis animáció nem teljesen egy éve készült, sajnos egy éve ilyenkor már nem nagyon tudtam felállni a kerekesszékből, de arra tisztán emlékszem, hogy másnap mentünk kontrollra a klinikára, mert az állapotom egyre elviselhetetlenebb lett az itthoni körülmények között és sanszos volt, hogy már nem lehet sokáig húzni csak oxigénen. Kicsit már beleuntam a várakozásba, mindenhova cipeltem magammal a telefont július óta, de csak nem akart csörögni, így elhitettem magammal, hogy idén (2015-ben) már biztos nem lesz riasztás, úgyhogy szép lassan elkezdtem díszítgetni a lakást és tervezgettünk..., hogy legyenek majd az ünnepek, hogy meg fogjuk mászni a Kékest. Mondjuk a TippMix is jó pénzt fizetett volna, ha akkor fogadtok, mert eléggé kilátástalannak tűnt a helyzet. ;).

Na meg kb. téli medve üzemmódba kapcsoltam: képes voltam napi 14 órát is aludni. :)

Folytatás következik....

Boldogság

A boldogság nem cél. A boldogság a módja, ahogyan élhetsz...

Most már tényleg közel van a harmadik tüdőm egyéves évfordulója. Sajnos rémálmok még mindig kísértenek, de reggel amikor felkelek, mindig széles mosollyal teszem, hiszen azt az életet élhetem, amiről mindig is álmodoztam. Felkelek a vőlegényem mellett, aki szeret, elmegyek dolgozni, oda, ahol hasznosnak érzem magam, délutánjaimat tanulással tölthetem, az estéket pedig sportolással. Minden olyan idilli. :) Remélem sokáig így is marad.
Ja, és a kép nem csalás, nem ámítás: elértem a 60 kg-t! Holnap megyek vérvételre, mert remélem, hogy híztam, nem pedig a vesém alulműködése miatt vizesedtem be.

Apró...nem is apró :)

Az apró pillanatok...? Az apró dolgok...? ...Nem aprók! :)

Lassan egy hete Fefe elkezdte a vénás kezelést, hiszen CF-es lévén a tüdejében felszaporodó bacik legyengítették, így egy kis antibiotikumos kúrára szorul. Annyira azért nem kell sajnálni, hiszen én vagyok a nővérkéje! :)) Még egy hétig biztosan kapja a gyógyszereket aztán reméljük ki fog csattanni, amennyire lehetséges. ;)

Sok szuper és klassz dolog történt velem... A mindennapi teendők mellett elhívott az egyik barátom kirándulni... és természetesen igent mondtam! :) Nagyon jó volt végre kicsit a természetben sétálni, hiszen mostanában nem sok lehetőségünk volt kimozdulni, de rögtön másnap újra megmásztuk Fefével a kedvenc hegyünket: a budaörsi Kőhegyet.

Szomorúan konstatáltam, hogy az állóképességem megint nem a legfényesebb, de szerencsére nem rég megismerkedtem a Trappancs Egyesülettel, akiknek most az Atlétikai Napjára is ellátogattunk, illetve az éves vacsorájukra is meghívást kaptunk. A jó hangulatú társaság illetve Feszt Timi és a párom hatására úgy döntöttem, hogy nem várom meg a jogsim elkészültét, még előtte elkezdek valami szuper sportot... Épp hezitálok, hogy a ping-pongot, a teniszt vagy a bowlingot válasszam... Csak a távolság és az idő szab korlátokat, hiszen a fuvarosom (Fefe) már jelentkezett és a paripánkat (kocsinkat) ma újra megszerelték. :)

Csontsűrűség vizsgálat és egyéb nyalánkságok

Mindenki álmokkal, vágyakkal nő fel... csak van, akinek többet kell küzdenie értük

Nemsokára egy éves leszek... ennek örömére sok-sok vizsgálatra el kell mennem, hiszen a rengeteg gyógyszer mellékhatása és a CF szinte minden szervemet érinti.
Pénteken csontsűrűség vizsgálatra vitt Fefe, ahol a csontok ásványianyag-tartalmát mérik. Mivel már évek óta rendszeresen szedek szteroidot, így évente el kell végezni az oszteodenzitometriát. Igazából semmi fájdalmas nincs benne és mellékhatása se lehet, tehát egy igen felüdítő vizsgálat a többihez képest. :) A vizsgálat ideje kb. 5-10 percet vesz igénybe, amíg a gép átvizsgál a gerincemtől a lábamig és kimutatja, hogy milyen a csontok állapota, milyen mértékű a csontritkulás. Jó hír azonban azoknak, akik szintén csontritkulásban szenvednek: állítólag nem csak a kálcium-d3-k2 vitamin kombó segít, hanem a csoki is! ;)

Apropó: hihetetlen, de nekem csak nagyon kicsit romlott tavalyhoz képest a csontösszetételem. :)

Hétvégén pedig újabb szupi-buli volt, hazajöttünk a szüleimhez Győrbe és végre újra együtt volt a család és megünnepeltük az elmaradt szüli,- és névnapokat. :)

Van még egy jó sztori vasárnapról: épp az intenzíven feküdtem szilveszterkor és nem voltam annyira parti hangulatban, de anyuék elmentek egy buliba, ahol volt tombola... megkérdezte, hogy milyen számokat játsszon meg a nevemben? Majd utána írtam neki, hogy nagyon éhes vagyok... erre nem nyert egy ebédmeghívást két főre nekem? :D Nagyon találó volt.. úgyhogy végülis vasárnap délben Fefével ellátogattunk a Zöld Fa étterembe és fejedelmi ételeket fogyaszthattunk a nyertes tomboláért cserébe. :)))

Ma pedig lett lehetőségem visszalátogatni a volt iskolámba, ahol már 3 éve (mióta megtudtam, hogy első tüdőátültetésre lesz szükségem) minden nap imádkoznak értem a volt tanáraim és a mostani diákok. Be tudtunk ülni együtt az iskola kápolnájába, együtt imádkoztunk, majd megköszöntem nekik a sok-sok imát, hiszen nagyon-nagy segítség volt nekem a nehezebb és a jobb időkben is! :) <3

69%, Futás, Fáklyás Emlékséta

Nem feltétlenül az a fontos az életben, hogy erős legyél. Elég, ha annak érzed magad.

Júúj, megint eseménydús 3 napom volt... :) Mesélek is...! :D
Pénteken újra kontrollon voltunk a Klinikán... mivel már dolgozunk, előre "letúlóráztuk" ezt a napot, hogy gond nélkül el tudjunk menni a már szokásossá vált vérvételre, röntgenre, EKG-ra, légzésfunkcióra, stb... :) Na és hát nagyon is jól sült el a dolog!! :) Kékes óta híztam 5 kg-t ;) Ami azért elfért rajtam, csak a nadrágok lettek kicsik... nem is értem a dolgot... A légzésfunkcióm változatlanul 69%, de az össz tüdő kapacitásom javult 1 dl-vel, ahogy a kishörgőim is egyre jobban vannak!
Már jól indult a hétvége...
Aztán szombat reggel lezárták az utcánkat, mert Fut az Örs néven futóverseny volt... Fefe reggel azzal keltett, hogy naa, menjünk futni. Mindezt fél 8-kor, úgyhogy gyorsan vissza is csuktam a szemem és átfordultam a másik oldalra... 5 perc múlva azonban kipattant a szemem: igazad van, menjünk! :) Gyorsan felöltöztünk és elmentünk regisztrálni...

Amikor a felnőtt nők álltak fel a rajthoz már nagyon izgultam... hiába álltam a rajtkockához több, mint 10 évig, ezzel az Új Barátommal (tüdőmmel) júniusban futottam először és utoljára... csak 700 métert tudtam megtenni, azóta nem is próbáltam...
Szóval ott álltam, sok egészséges, fiatal nő között és előttem volt 1,5 km... hát nem mondom... kihívás a javából... de megcsináltam! :) Nem az eredményemre vagyok büszke, hanem a teljesítményemre :)))

Tegnap este pedig a Transzplantációs Alapítvány szervezésével Fáklyás Sétán vettünk részt a Donorok emlékére. Minket Fefével nagyon megérintett, ahogy rengeteg ember fáklyákkal végigvonult a Városligeten, majd megérkezve a Hősök terére lüktető szívet formálva, St. Martin szaxofon előadását hallgatva, szívünkben hálával megemlékezhettünk azokról az emberekről, akiknek nem csak az életünket köszönhetjük, hanem azt is, hogy sokkal jobban értékelhetünk minden egyes napot. <3 Köszönjük! :)

Fogorvos

- Szörnyű, neked még mindig fáj a fogad? Na, ha az enyém lenne, én már rég kihúzattam volna! 

- Tudod mit? Ha a tied lenne, én is... 

Ááá! Ez ment egész délután... azért szerencsére nekem nem kellett fogat húzni, csak Fefének. Nekem fúrtak-faragtak-tömtek. :) Igazából még mindig van egy tejfogam és azzal gyűlik meg a bajom. A Doktornénink nagyon kedves, az asszisztense pedig külön főnyeremény, mert családtag, úgyhogy szerencsére mindig gyorsan és fájdalommentesen megússzuk a dolgot.
Mivel már közeleg az Új Barátom (tüdőm) első születésnapja, így pont jókor is jött,  hogy ránéztek a fogaimra, hiszen olyankor sok kivizsgálás van. Amúgy pluszban kell ilyenkor antibiotikumot szednem; pár nappal már korábban el kell kezdeni bevenni, mivel a fogászati beavatkozásnál könnyen megsérülhet a fogíny, a száj pedig teli van bacikkal, az én immunrendszerem pedig még mindig le van gyengítve... szóval ezért. :)

Az autónk pedig nagyon rendbe jött,újra kocsikázunk! :)

Baleset

,,Talán elszökik a boldogság, talán jön valami baleset, de minden hely kiváló, ha rácsodálkozom. Már csak az lep meg, hogy az élet milyen rövid..." Konrád György

Tegnapelőtt volt egy 'kis' autóbalesetünk... :( Istennek hála, senkinek nem esett baja, de a kicsi kocsink nagyon megszenvedte. Épp Fefe vitt a vezetés órámra, amikor a sávunkba (az elsőbbségadás táblát figyelmen kívül hagyva) beállt egy autó. Az előttünk lévő gépkocsi még meg tudott állni, a mi kis kocsink sajnos már nem. Hiába volt szabálytalan a 3. autó, sajnos ez a mi hibánknak számít. Ő kérdezés nélkül elhajtott. 

Szerencsére van egy kedves autószerelő barátunk; Laci, aki gyorsan kijött hozzánk, hogy megnézze, mégis mekkora a kár? Nehezen sikerült kinyitni a motorháztetőt, ám amint hozzáért az aksihoz az nekiállt szikrázni. A hűtőrács teljesen benyomódott, így az akkumulátor is elmászott a helyéről és azt mondta, nagy mákunk volt, hogy nem gyulladt ki az autó. Szóval nekünk mindig szerencsénk van. :) A szerencsétlenség a szerencsében pedig az, hogy a motor térben több dolog is sérült és a kocsi elején szinte minden elemet cserélni/kalapálni/fényezni kell, sőt, még a bal első ajtó is sérült. 

Amíg szervizbe van a kocsi, pedig jön a tömegközlekedés... maszk, kesztyű és az emelt C vitamin, hogy el ne kapjunk valamit.

Szereplések

Puzsár Zsófiával M1 forgatás :)

A tudás, az érdeklődés közelebb visz ahhoz, hogy megszeressünk valamit. Ha megszeretjük, akkor már valamennyire magunkénak is érezzük, és fontos lesz nekünk, hogy óvjuk, őrizzük, tegyünk érte, gondozzuk. - Ráday Tamás

Sziasztok,

képzeljétek, a Kékes után nagyon sok média megkeresett, mert érdekesnek, pozitívnak találták a történetemet és szeretnék, hogy ez másokhoz is eljusson. Nagyon örülök én is ennek és igyekszem minden napra berakni 1-1 újságot, tv-t, rádiót, hogy mások is megismerhessék ezt a betegséget.

Páran azonban félreértelmezték ezt a dolgot: én ettől nem leszek híres, nem keresek ezzel pénzt és nincsenek kiváltságos kapcsolataim.

Csupán azt csinálom szabadidőmben, amit eddig: igyekszem eljuttatni az emberekhez az információt: Mi az a CF? Hogy működik a Tüdőtranszplantáció? Hogy lehet ezzel együtt élni? Mi az, ami nehéz helyzetekben továbbviszi az embert?

Próbálom Magyarországon felhívni az emberek figyelmét erre a ritka genetikai betegségre és próbálok erőt adni azoknak a betegtársaknak, akik ebben vagy hasonló betegségben szenvednek és néha kilátástalannak tűnik a helyzetük.
Persze emellett Fefe és én is dolgozunk, csináljuk a napi kezeléseinket, tornáinkat, éljük a mindennapokat. :) A vezetéssel nagyon jól haladok, már kb. a 10-15. óránál járok, múlt héten már autópályán is vezettem és még mindig egy karcolást se csináltam a kocsin! :) Igaz, az oktatóm rejtélyes módon elkezdett hullni a haja... de még jól is áll neki ;))

Múlt héten pedig a barátaink végre összeházasodtak <3 Utána pedig egy szuper szép és jó hangulatú lagziban múlattuk át az éjszakát :) Bár ezen az esküvőn nem kaptam el a csokrot, de az augusztusiban Fefe lecsapott a menyasszony combfixére, úgyhogy jövőre mi jövünk!! :)


Ui.: Mint látjátok mostanában nem nagyon jut időm válaszolni a kommentekre, üzenetekre, emiatt ezúton is elnézéseteket kérem, igyekszem időt szorítani erre is. Továbbá szívesen várom a Kékesen készült képeket, élménybeszámolókat az e-mail címemre! :)

Betegség -> vidámság

Előbb el kell viselnünk az esőt, hogy aztán szivárványt láthassunk.

Kékes után Fefe beteg lett. Lehet kicsit megfújta a szél vagy elkapott valamit, kitudja. Gyorsan külön is költöztünk, egész múlt héten se puszi, se pá nem volt... Jól bírtuk, hétvégére ki is jött a dologból, de szombat hajnalban már én lettem beteg. Szerencsére lázam nem volt, de minden felsőlégúti nyavalya rám jött. Gyorsan ágyba-bújás, forró tea hegyek és lámpázás. Ez van nekem, hiszen ha komolyabbra fordul a dolog csak vénásan tudok antibiotikumot kapni, mivel az idők folyamán a szervezetem már allergiás lett a szájon át kapható antibiotikumok java részére.
Hétfőn még tüsszögve-prüszkölve mentem dolgozni, de azt a napot is leküzdöttük és estére már a TV2 Magellánnal forgattunk az Országos Korányi TBC és Pulm. Intézet CF osztályán.

Kedden szinte már semmi bajom nem volt, szerdán pedig már nagyon izgultam, ugyanis munka után egyből siettünk az esküvő előtti utolsó ruhapróbájára. Csak annyit árulhatok el, hogy szemet kápráztatóan gyönyörű lesz! :))

A csütörtök-pénteket mi is kivettük szabadságnak és leutaztunk a Balatonhoz, még egy utolsót körbenézni, romantikázni. Úgy néz ki, tényleg kifogtuk még az utolsó meleg napokat, úgyhogy ezt kihasználva még tornáztunk is egyet :)

Tegnap délutántól pedig -lévén én leszek a tanú- segítünk a barátainknak, amiben csak tudunk, hogy a nagy közös napjuk felejthetetlen és felhőtlen lehessen. <3 :)

1014 méteren

A győztesek soha nem adják fel... hiszen akik feladják, sohasem győzhetnek!

El sem hiszem... olyan hihetetlen ez az egész! :)

Hónapokkal ezelőtt még napról-napra az életemért küzdöttünk, nem tudtuk mit hozhat a holnap... 

...Most péntek éjjel, szombat hajnalban pedig szinte egy percet sem aludtam... folyton az órát nézegettem, elképzeltem, hogyan fog kinézni a hegy, kik lesznek ott, vajon fel fogok-e tudni mászni...? Rengeteg kérdés motoszkált az agyamban, nagyon izgultam, elképesztő volt, hogy amire egy évet vártam, nap, mint nap készültem egy napon belül sikerül elérnem!
Végül reggel 8-kor indultunk Fefével Budaörsről, már előtte nap összepakoltunk mindent, reggelizni már nem is tudtam az izgalomtól és 1/2-1 óra múlva megpillantottuk a mátrai hegyeket!

Mikor megérkeztünk a Veronika rétre az Uniqások már nagyban pakoltak, ők osztogatták az induló ajándékcsomagot: pólót, ásványvizet, hátizsákot, úgy tudom a szerencséseknek még pléd is jutott. A média egyből "lecsapott" rám: gyorsan bejelentkeztünk élőbe az M1 műsorán, hogy aki utolsó pillanatban szeretne, az még csatlakozhasson hozzánk. Aztán megérkezett időközben a mentő és a Kékes Kutató Mentő Alapítvány is, akik végig vigyáztak ránk, szükség esetén pedig az elfáradt túrázókat fuvarozták fel ill. le.

Beérkeztek a buszok is szép sorban... az az igazság, hogy elkapott valamilyen euforikus érzés, ahogy rengeteg ismerős, kedves arccal találkoztam, így nem is nagyon volt már időm mindenkihez odamenni személyesen üdvözölni vagy pár szót beszélni.

Kértek, hogy pattanjak fel a teherautó platójára és hivatalosan is "nyissam meg" a Csak Levegőt! Kékes túra című rendezvényt. A Kutató csapattól meg is kaptam az első ajándékomat: egy sípot, iránytűvel. Gyorsan használtam is: Sípoltam és ezzel felhívtam magamra a figyelmet. Lányos zavaromban már nem is tudom mit mondtam, de nagyon örülök annak, aki el tudott jönni és ott tudott lenni velünk, elmondtam a napi program tervet és azt tuti mondtam, hogy ismerkedjenek nyugodtan, mert itt csak jó fej emberek vannak ;)

Fotó: Forgács Melinda

Az Uniqa Biztosító biztosított 2 Vital Edzőt is, így elkezdődhetett a bemelegítés. A javáról lemaradtam, mert mindig valakivel épp beszéltem, de nagyon muris volt szerintem, ahogy ilyen sok ember egyvalakit próbál utánozni ;)

Elindultunk... nem épp velem az élen, mert nem tudtam annyira előresietni... Próbáltam mindenkivel beszélni és közben meg-megállítottak a TV stábok. Szinte mindegyik TV képviseltette magát, a végén már azt se tudtam kinek mit mondtam, na meg tényleg zavarban voltam :) De szerencsére mindenki türelmes volt, így szépen sorban haladtunk. Nem is figyeltem az időt, egyszer csak azt vettem észre, hogy már látom a tornyot. Kissé elfáradtam, de sokkal jobban bírtam, mint előre gondoltam. Mire felértem, szinte már mindenki fent volt. A 80 éves nagyszüleim is visszajöttek hozzám, a párommal kezdve szinte az egész családom megfogta a kezem és együtt értünk fel a csúcsra. Hatalmas taps fogadott... Ha nem ígértem volna meg reggel, hogy nem fogok sírni, akkor ott biztos elmorzsoltam volna pár könnycseppet... annyira megható volt, hogy az a sok ember mind miattam van ott, mind nekem szurkoltak és mind velem örült... :) Elmondani nem tudom ez milyen szuper érzés...! :)

Ezek után csak özönlöttek az emberek hozzám... mindenki gratulálni akart, volt akitől egy 4 levelű lóherét kaptam, voltak akik egy csokor virágot szedtek nekem... 

Külön öröm volt, hogy egy másik CF-es, (akinek tüdő és máj transzplantációja volt, pont akkor amikor én nekem a 2. transzplantációm) ugyanúgy megmászta a Kékest és családjától gravírozott aranyérmet kaptunk emlékbe. 

Kaptam sok csokit, ajándékcsomagot, felsorolni sem tudom, de ez úton is nagyon szépen köszönöm mindenkinek, én abszolút nem is számítottam ilyesmire. 

Na és ezek után újabb rengeteg interjú következett... Bejelentkeztünk élőben az FM 7 rádióban is, majd miután a Per-Clean Kft. és szüleim jóvoltából mindenki evett finom almát, kolbászt és kifliket, lassan elindultak az emberek visszafele az edzőkkel, buszokkal. Én még csak ekkor jutottam el odáig, hogy megnézhessem a tájat: csodálatos volt! Mindig csak a hegyet képzeltem el, az utat... de hogy nem jutott eszembe a kilátás? :) Hiszen az volt a legszebb... a megérdemelt jutalom! :) Gyorsan felmásztunk a fent maradt barátaimmal és Fefével a kilátóba. Sajnos csak 5 percet töltöttünk fent, mert aztán szinte le kellett szaladnom a Veronika rétre a többiekhez. Na nem mintha okom lenne a panaszra!  ;)

Itt már tényleg gyorsan repült az idő!
Csináltam állapotfelmérést az Uniqa-s lányokkal, majd a Vitál Edzők elmondták az eredményt: Szuper jó állapotban vagyok! A BMI indexem végre a normális tartományba került, a testzsír %-om az izomösszetételemmel együtt szintúgy normális... Wow! :) Még egy kis izmot szedek fel és a utána már arról olvashattok, hogy fitnes lady lettem ;) :D (nem ám, csak viccelek)

16 óra körül az emberek elkezdtek szállingózni. Ki-ki beült a saját autójába, buszába és elköszöntünk, akitől csak tudtunk. Köszönöm ezt a hihetetlen, felejthetetlen, testben és lélekben felemelő napot nektek, hogy végig velem voltatok az elhatározásomtól kezdve az összes küzdelmes napon át, egészen a csúcsig! :) Olyan emberek teljesítették velem együtt a túrát, akik szintén transzplantáltak, tüdőbetegek, szívbetegek, Cisztás Fibrózisban szenvednek, rossz a lábuk, a csípőjük, idősek... de még egy vak lány is végigcsinálta a kutyusával, Ébivel! :) Innen is látszik, hogy aki elhatároz valamit, kitart mellette, az el is érheti! 

Akik pedig sajnos most nem tarthattak velünk, mert épp hasonló állapotban vannak, mint én tavaly ilyenkor, azoknak adjon erőt ez a történet és kívánom, hogy érjenek el hasonló sikereket és ha úgy alakul akkor jövőre velük együtt is újra megmászhatjuk a Kékest! ;)

Köszönöm Nektek! :)

És akiket felvittem a hátamon, mert megígértem:

Ambarus Fanni
Ambrus néni
Anna + Isti
Anyu
Bandi bácsi
Bányár László
Bartók Sandy
Becker Rezső
Belláné Erika
Borka család
Cakuk
Czank Éva
Csala Anikó
Csepregi Teri
Csonka Petres Melinda és Tomi
Csúcs Hajnalka
Deák Dorottya
Dénes László
Dombi Matyi
Edrélyi Péter
Erbele Erzsike és családja
Erdélyi Dóra
Erdős Orsolya
Esek Csaba
Eszti+ Roli
Feszt Tímea
Füki Fanni
Gulyás Gábor
Gurbán Péter
Gyebnar Mária
Gyöngyi nővér és a többiek
Hornyák István
Horváth Katalin
Horváth Lilla
Horváth Lívia
Hörnyéki család
Hubai Judit
Imre Andrea
Izu + Levi
Józsa család
József gazda
Kálmán Terézia
Karai Anett és családja
Keresztanyu
Kislakiné Bíró Éva
Kiss Mátyásné Magdolna
Kopcsándi Stefi
Kórádi Móni
Kosztolányi család
Kozma Katalin
Kőműves Luca
Kulcsárné Molnár Edit és családja
Lakóné Györgyi
Lázár család
Lénárd Peti és családja
Link Kornélia
Lipcsei Flóra
Marcika és családja
Mária néni
Marika néni
Marsal Géza
Mednyánszki család
Molnár Gergely
Molnár Kinga
Müller Nóra
Nagy Hajnalka
Nagy Lídia
Nagy Zsuzsanna
Nemesi Joci
Németh Marcsi
Oláh Vivien
Oláh Vivien
Oláh Zsuzsa
Ondrejó-Németh család
Összes doki
Összes nővérke
Pabar Nóriék
Pamer Klári
Pázmándi Szakács Viktor
Pécsi Bianka
Petró Judit
Petróné Kriszti és családja
Pintér Márkó
Polgár Mama
Prígyeni Anikó
Pusztai Laci bácsi
Rácz anyuka
Rádics Andrisék
Sági Ádám
Sági-Somodi Gábor
Serényi Márti
Szabó Judit
Szalay Norbi (Izsa)
Szarvadi Adrienn
Szentesi Lászlóné
Szeredi Judit
Szolnoki Evelin
Tamács Lóránt + Évi
Tekán család
Tóth Feri és családja
Tóth Szilvi néni
Udvarhelyi Kati
Újszászi Vali és családja
Varga Fanni + Balázs
Vaszari Péter Hókuszpók + családja
Zajovicsné Vizer Bernadett és családja
Zsaklin és családja
Zsigai Klára


Megjelent videók (amikről tudok):
Hirado.hu / M1
RTL Klub
Gyöngyös TV
FM 7 Rádió

Megjelent cikkek:
Blikk
Infogyőr
Az én riportalanyaim - Imre Andrea cikksorozata
Hír.ma
Kisalföld
Minden, ami Eger
Prohászka Iskola

Megmásztuk!! :)

Megmásztuk!! :)

Több, mint 340-en kísértek el minket a Csak Levegőt! Kékes Túrára, nagyon sokan segítettek és szuper buli volt! :) Igazából ma sem pihentünk, mert Fefével ma még felmásztunk az Ilona vízeséshez is, úgyhogy most kicsit pihenek, mert holnap megyek dolgozni, de aztán írok, megosztom veletek milyen szuper élmény volt!! :) <3

Élménybeszámoló hamarosan... ;)

Szeptember 3. szombat: Kékes túra!

Kesztyűben, 30 fokban

...minden azzal kezdődik, hogy elkezdesz vágyni egy olyan dologra, amire azelőtt még soha csak nem is gondoltál... aztán ahogy egyre közelebb van az alkalom, annál jobban elfog az izgalom...

Igen-igen!! :) Már csak 6 nap és másszuk a Kékest! :)
Még előtte gyorsan elugrottunk egy kontrollra is. Hihetetlen: a légzésfunkcióm tovább javult, elértem a 68%-os tüdőkapacitást is! :) A tüdőröntgenem is gyönyörű, az EKG-m kellőképpen görbe, szinte teljesen felkészültem a túrára. Már minden este ezzel álmodok, ezzel kelek, annyira közel van a cél, hogy el sem hiszem... :) Nagyon sokan leszünk és a vőlegényem, Fefe is megmássza velem, a 30%-os tüdejével :) Izgulunk!!

Kedves Barátaim, Ismerőseim, Olvasóim! :)

Ez úton szeretettel meghívlak Téged és a Te ismerőseidet is egy túrára, ahol szeptember 3.-án közösen meghódítjuk a Kékest!
Ahogy nélkületek nem gyógyulhattam volna fel a 2. tüdőtranszplantáció után, úgy ez a csúcs megmászása sem sikerülhet, ha nem vagytok ott! :)
Gyülekező 09.03. szombat 10 órától a mátraházai Veronika réten, itt lehet parkolni is.
Indulás előreláthatóan fél 11-kor.
A túra hossza kb. 1,5-2 óra, ami gyerekekkel is teljesíthető.
Megígértem, hogy aki nem tud felmászni elfoglaltságai miatt vagy mert az egészsége nem engedi, azt felviszem a hátamon! Végül elég sokan pályáznak erre a pozícióra, úgyhogy a pólóm hátára mindenképp felírom őket, így ez is teljesülni fog! Jelentkezni még mindig lehet személyesen ill. levélben, kommentben. ;)
Aki pedig nem szeretne mászni, de a tetőn velünk ünnepelne, annak a térképen fel van tüntetve az autóútvonal is.
A csúcson egy kis piknik (saját hátizsákból), beszélgetés, gyönyörködés a tájban. :)
A túra főtámogatója az Uniqa Biztosító és az Egererdő Zrt. Ezúton is köszönjük szépen! :)
Várunk szeretettel, legyünk minél többen! :)

Szolgálatra jelentkezem! :)

A lehetőség olyan, mint a naplemente. Ha túl sokáig vársz, elszalasztod.

Nem tűntem ám el, csak engem is beszippantott az Élet. :D

Végre 4 év után lehetőségünk nyílt egy kis pihenésre. Elutaztunk a Balatonhoz, ahol először a Felnőtt Cisztás Fibrózis Betegek Egyesülete által szervezett nyaraláson vettünk részt, majd kettesben töltöttünk el pár napot Balatonlellén. Közben körbekirándultuk a környéket; felmentünk a balatonboglári kilátóba és átkompoztunk Tihanyba is. :)

Aztán egy csodálatos esküvőn vettünk részt, ahol nagyot buliztunk, majd elkezdődött a munka...
Bizony! A várva-várt munka. :) Még tavaly, amikor az első transzplantált tüdőmmel jól voltam, elhatároztam, hogy visszamegyek dolgozni. Májusban kezdtem is volna, de közbeszólt az élet és addigra intenzív osztályra kerültem. Telt-múlt az idő, a leendő munkahelyemen pedig kitartóan vártak rám... egészen ez év augusztus 8.-ig, amikoris hosszú idő után újra munkába állhattam HR asszisztensként. Ez ám a lehetőség! :) Napi 4 órában kezdtem el dolgozni. Azért még ez is nagyon fárasztó nekem, de hihetetlenül élvezem. :)

Apropó: Hadd hívjam fel a figyelmet, hogy a FB oldalamon csináltam a Kékes Túrához egy eseményt, ahol várom a visszajelzéseket, hogy ki hány fővel lesz ott velünk szeptember 3.-án. De persze itt is, üzenetben is, bárhol jelentkezhettek. :)

3 napos ünneplés

Ne felejtsd el: az élet túl rövid ahhoz, hogy ne ünnepeld meg!

Az egész július 24.-én kezdődött... 7 éve. :) Amikor is éppen kórházban voltam, vénáson és Fefe barátom gyakran látogatott, főzött nekem, megnevetetett és egymásba szerettünk. Minthogy a tiltott gyümölcs a legédesebb, nekünk sem lett volna szabad ennyire egymásra találnunk, ugyanis akkoriban nekem egy atipusos TBC volt a tüdőmben, a sok-sok többi baci mellett, Fefe tüdeje pedig akkor még közel olyan jó volt, mint egy egészségesé. Nagy veszélyt jelentettem rá, nem is beszélve a jövőképünkről, hogy két rokkant ember együtt hogy tud boldogulni ebben a nagy világban, mit szólnak hozzánk majd az emberek, az orvosok és hogy vajon erősítjük-e egymást vagy inkább lehúzzuk.
De aztán az évek bebizonyították, hogy nincs mitől félnünk, mert a körültekintésünknek és Istennek hála soha nem kaptunk el egymástól semmit sem, fent tudjuk tartani magunkat (igazából Fefe engem, mert én sajnos 3 éve nem tudok dolgozni), mindenki elfogadott minket így, együtt és azóta bármi is történjen, a lelkünk minden nap boldog, hiszen minden körülmények között és ellenére szeretjük egymást! :)
Ilyen kapcsolatot kívánok mindenkinek és azt, hogy a mindennapi butaságok között se felejtsétek el értékelni a másikat... :)

Aztán 25.-én 8 hónapos lettem, tegnap pedig a névnapomat ünnepeltük. Ezt most nem szeretném részletezni, de megünnepeltük rendesen, annyi biztos. :)

Ha minden jól megy, akkor ma megyek az első rutin vezetés órámra, szóval szurkoljatok, hogy a kocsi és az oktatóm se essen szét :D

66%

Ez az, amikor a félelmeid csak a fejedben vannak és az igazi Élet elkezdődött! 

Újabb szuper hetem volt! :)

Hétfő délután, miután Fefe hazajött a munkából, elmentünk kirándulni a Nap-hegyre (253 m). Nagyon büszke vagyok rá, hiszen ő minden túrát 30%-os tüdőkapacitással teljesít, hajnali fél 5-ös kelés, munka, rengeteg inhalálás, tüdőürítés után <3 Ő az én Hősöm!

A hét közepén jártunk a Klinikán, ellenőrizni a "szokásos" dolgokat: vérvétel, gyógyszerszint, EKG, Légzésfunkció, Röntgen... ÉÉÉÉÉS! Tovább javult a tüdőm! 66%-ot fújtam. :)
Tudom, mindig elmondom.... de hihetetlenül jó érzés! :)
A cukrom kicsit rendetlenkedik, de mostantól jobban odafigyelek rá.
Majd gyógytornával folytattuk a napot, aholis kipróbálhattuk a Flabelos gépet. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Teljesen átmozgatta az összes izmomat, rengeteg gyakorlattal lehet hasznosítani, nekem nagyon bejön. :)

Aztán végre eljutottunk a Fővárosi Állatkertbe is! :)
Egyszer már jártam ott, kb. 3 éve, de akkor már nagyon rosszul voltam, erős fájdalmaim voltak minden levegővételnél és még nem tudtuk beszerezni a hordozható oxigént, így hiába voltam, nem tudtam élvezni...
De most! :) Megnéztünk (majdnem) minden állatot, felmásztunk minden hegyre-dombra és szuperül éreztük magunkat!

Péntek este pedig újra kirándultunk itt Budaörsön: bejártuk a Kövirózsa tanösvényt,  végigpróbáltam a szabadtéri tornapályát, majd felmásztunk megnézni a Törökugratóról (251 m) a naplementét. <3

Kresz vizsga: Pipa!

Akár azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk rá, akár azt, hogy nem; igazunk lesz!

Véégre! Sokat kellett rá várni, de sikerült, letettem a Kresz vizsgát is, így kezdhetem a vezetést! Már én is nagyon nyomnám a gázt, száguldanék, váltanék, indexelnék és kanyarodnék... :D De még a gyakorlati vezetésnél is sorban állás van, úgyhogy előreláthatólag csak augusztusban ülök a volán mögé, azonban annyira nem kell rettegni, csak Budaörsön és a környékén fogok vezetni, ott is oktatóval. :)

A hétvége is nagyon jól sikerült, megünnepeltük a Fefe nagymamájának a 76. születésnapját és a szüleim is felutaztak Győrből hozzánk, így egy kis időt együtt tudtunk tölteni, bár kirándulásra sajnos nem volt lehetőségünk a sok-sok eső miatt... de ugye ami késik, az nem múlik! :)

Időpont! :)

Tüdőtréning

A lelkesedés segít elindulni, de csak a kitartás hoz gyümölcsöt.

Szürke mindennapok... Mondjuk, ilyet nem élek meg, mióta megműtöttek, mert minden nap úgy érzem, hogy tennem kell valamit; valami jót, valakit fel kell vidítani, valami csodásat alkotni.
De hát azért persze az egészségem mindig is az első helyen kell legyen - ezt megtanultam - ezért szeretném most nektek bemutatni a képen látható gyógyászati segédeszközt, a PEP maszkot.

Nagyon frappáns kis eszköz, körülbelül már 10 éve használom, akár naponta többször is. És hogy miben van az ereje? Szűkítő szelepeket lehet tenni a be,- és kilégzőoldalakra, így ellenállást képez a tüdőben, ami régebben a váladékot segítette kihozni a tüdőből, most pedig a tüdő tréningezésében segít, hogy minél nagyobb lehessen az én Új Barátom. :)

Aztán én és az Új Barátom tervezzük már a Kékest, hamarosan megtudhatjátok a részleteket is, ha szeretnétek jönni... ;)

Csapó 2

Egy adott pillanatban két lehetőségünk van: előrelépni az ismeretlenbe, vagy hátralépni, a biztonságba.

Elkezdődött a forgatás! Hosszú nap volt, nagyon sok érdekes és elgondolkodtató kérdésekkel, amiket néha még magunknak sem teszünk fel, de nagyon találóak, köszönjük! :) Előre még nem lövöm le őket, reméljük nemsokára Ti is láthatjátok.

Hú, és van még valami, amit el kell mesélnem: akkorát túráztunk pénteken! Pont úgy alakult, hogy Fefének csak szombaton kellett dolgoznia, ezért gondoltunk egyet és elmentünk a Szépjuhásznéhoz, onnan elvonatoztunk a Széchenyi hegyig, onnan pedig lábbusszal a Széchenyi kilátótól az Anna réti kápolnán, az Erzsébet kilátón (527 m!) és a János hegyi átjáróbarlangon keresztül vissza a Szépjuhásznéhoz. Csodálatos, nagyon fárasztó túra volt, a cipőm rendesen fel is törte a lábam, úgyhogy a következő beruházás mindenképp egy jó kis túracipő lesz. :)

64%

Ma: kezdj el élni, nevetni, remélni! <3

Hát ezen a képen éppen Oroszlánidomítást láthattok. :)

De nem ez a legjópofább hírem a mai napra! Végre csak egy hónap után kellett kontrollra mennem, mert nem volt semmilyen akut problémám és fél éves is elmúltam... és hát nem semmi, milyen jót fújtam! :) 64% Hihetetlen, csodás érzés. :) Ebbe azért benne van nagyon sok edzés, túra és nevetés, de nem adjuk alá, hiszen a cél a Kékes! :)

Tegnapi nap folyamán pedig egy kis segítséget kértem Tőletek Facebookon: Nem tudtam, elvállaljak-e egy újabb TV-s riportot, főleg, hogy itt inkább a dolgok lelki hátteréről lenne szó... de annyian írtatok, biztattatok ismerve és ismeretlenül is, hogy erre nem lehet nemet mondani! :) Köszönöm a támogatásotokat, cserébe remélem újfent valami plusz dologgal tudok szolgálni nektek! :)

Ősember barlangja - 604 m

A pillanatokat gyűjtsd, ne a dolgokat!

A hétvégén a család egyik felével megünnepeltük a 24. szülinapomat! Nagyon klassz dolgot kaptam: egy piknikezős reggelit a szabadban és egy jó kis kirándulást a Szalajka-völgyben. :)
Még soha nem is jártam a környéken, úgyhogy nagyon izgalmas volt együtt felfedezni a helyet. Kisvasútaztunk egy kicsit, majd felmásztunk az Ősember-barlangjához is, ami 604 méter magasan van, szóval lényegében a Kékes fele meg is van. ;)
Aztán vissza fele megpihentünk a Fátyol-vízesésnél, körbejártuk  a szabadtéri erdei múzeumot és gyönyörködtünk a Szikla-forrásban és a rengeteg pisztrángos tóban.

Hazafele megnéztük még az Egerszalóki sódombokat is.
Hiper szuper jó szülinap volt, felejthetetlen élményekkel. Köszönöm :) <3

A0;B0

Fotó: 2Lenses

A boldogság választás, nem eredmény. Semmi sem fog boldoggá tenni, amíg úgy nem döntesz, hogy az akarsz lenni.

Megvan a fél éves tüdőtükrözés eredménye! :) A0, B0, azaz se kilökődés, se gyulladás!
Óriási kő esett le a szívemről, hiszen az első tüdőnél ilyenkor már volt egy kis kilökődésem, de most sehol semmi! :)
Nincs gombám, se semmilyen bacim, amire külön büszkék vagyunk, hiszen a vőlegényemmel már együtt élünk 2 hónapja és az ő CF-es tüdejében sajnos mindig megtalálható valamilyen baktérium, így az én tüdőm is fokozott veszélynek van kitéve... de úgy látszik mi mindent legyőzünk! :)

A napjaim hihetetlenül jól telnek; egy kis tanulás, egy kis házimunka, aztán sok-sok túrázás, pihenés és játék. Ja és persze az elmaradhatatlan edzések ;)

Meg sem tudom számolni hányadik bronhoscopia

Lassíts le és élvezd az életet! :)

Pénteken megcsinálták a fél éves tüdőtükrözésemet (bronhoscopiámat). Nagyon izgultam, mert az elmúlt hetekben sajnos elkaptam valamit: újra volt váladékom, pici lázam, gyulladásom. DE! Szerencsére bekukkantottak és nem találtak semmi rosszat egy kis szűkületen kívül. Kivettek egy-két mintát és most várjuk az eredményt...

Az első bronhoscopiás élményem pont 3 éve volt... elég szörnyen éltem meg, mivel az egész művelet azzal kezdődik, hogy kinyújtva megfogod a nyelved és fertőtlenítő,- majd érzéstelenítőszert permeteznek a torkodba, ill. a légcsövedbe. Ami valljuk be, eléggé kellemetlen... nekem ez a legrosszabb része, pedig szoktam bírni az ilyesmiket. :)
Miután jó nagy gombócot érzel már a torkodban, felfekszel egy asztalra, letakarják a szemeid, vagy kapsz egy szemüveget, egy csutorát a szádba, branült a kezedbe... mivel transzplantáltként elég gyakori ez a vizsgálat és tüdőszövetet is kicsippentenek, kapunk egy kis bódító anyagot is, amitől elviselhetőbbnek tűnik az egész, pláne, ha elég mennyiséget adnak, mert akkor még be is alszok. :) Azért rá szoktam ám készülni: üres has, és kevés alvás, tuti ami tuti. ;)
Aztán a kis bódító szervezetbe jutása után a számban lévő csutorán keresztül levezetik a tüdőmbe  csövet, ahol jól körbenéznek. Ha kell, leszívják a váladékot, átmossák (pár másodpercig folyadék van a tüdőben) és mintákat vesznek.
Miután pedig átestem rajta, egy másik szobában pihenhetek egy kicsit, majd egy röntgennel ellenőrizzük, hogy nem alakult-e ki PTX (légmell=levegő gyülemlik fel a tüdőt borító és a mellkasfalat belülről bélelő mellhártya két lemeze között).

Fotók: 2Lenses

Na és ha mindezt átéltem, akkor rohanok ki az ajtón, persze a valóságban inkább csak kiszédelgek, egész nap pihenek, mert mellékhatásként vérköpés és hőemelkedés szokott előfordulni.


...Szóval, ha már ezen is túl vagyok, akkor napszemcsi fel, limonádé a kézbe; újra telitöltöm a pocim és várom a jó híreket. :)

Fél éves lettem! :)

...Hogy mit szeretnék? Csak Levegőt! A többit már elintézem... ;)

Hurrá, fél éves lettem! :) Pont 6 hónapja, hajnali negyed 1-kor volt egy riasztásom, hogy találtak egy számomra megfelelő tüdőt, így irány Bécs!


Nem gyakran szoktam erre az időszakra gondolni, de most, hogy felidézem, olyan, mintha tegnap lett volna... Az az izgalom, hogy a sok várakozás és légszomj után végre elérkezek a célba... Megműtenek, kapok egy ki tudja már hányadik esélyt a második tüdőtranszplantációmmal, 23 évesen... és hogy miután felkelek szinte minden csak rajtam fog múlni. Újra megtanulok járni, köhögni, nevetni és mély levegőket venni. Érezni a pillanatot, tervezni a jövőt... és tovább szerethetem azokat az embereket, akik engem szeretnek. Nincsenek rá szavak, hogy kifejezhessem azt a hálát, amit azóta is minden nap érzek.

 Köszönöm Istennek, hogy a tenyerén hordoz, köszönöm a családomnak, hogy végig mellettem van, köszönöm a vőlegényemnek, hogy az első nevetésünk óta fogja a kezem, köszönöm a barátaimnak, hogy jóban-rosszban velem vannak, köszönöm az összes orvosnak és ápolónak, akik tudásukkal és erejükkel lehetővé tették, hogy idáig eljuthassak és köszönöm Nektek is, hogy végigkísértek az úton és támogattok. <3